"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2010. február 28., vasárnap

betegség

Újból itthon vagyok, és szenvedek a torokgyulladástól. Tegnap valamilyen módon sikerült összeszednem ezt a nyavalyát, elballagtam a dokihoz, mire ő felállította a diagnózist: torokgyulladás. Szigorúan kikötötte, hogy ki ne merjek mozdulni a lakásból addig, amíg ő ismét nem látta az igencsak vérbő torkomat. Ezt tetőzi, hogy a hétvégén Kismányokra megyek versenyezni remélhetőleg. Várhatóan addigra meggyógyulok, hiszen vasárnap óta itthon fekszem...
Addig is csak reménykedni tudok, mivel szombathoz egy hétre ismét versenyezni fogok.

2010. február 18., csütörtök

holnap születésnapom van, Daniel

Holnap van a születésnapom.
Február tizenkilenc, a nemzetközi férfinap. Éljen! Sikerült, az egyik legnagyobb feministának a nemzetközi férfinapon megszületnie. Ilyen az én formám.
Február tizenkilenc, Zsuzsanna napja.
Február tizenkilenc, a születésem (majdnem halálom) napja. Édesanyám hajnali három felé forgolódott az ágyában, nem tudott elaludni. Addigra én már úton voltam. Akkor kezdődött minden el. Ezután bement a kórházba, és akkor közölte az orvos: lehet hogy nem lesz gyerek, azonnal szülni kell. És így történt, csakhogy én megszülettem és most itt vagyok, és egy nap múlva tizenhat leszek.
Február tizenkilenc, péntek. Végül is csak egy nap, amikor talán néhányan elkésnek, alszanak, teniszeznek, újságot olvasnak, fogat húzatnak, új ruhát vesznek, vagy éppen csak átkozzák ezt a napot, azért mert nem nyertek a lottón. Nekem (és talán a barátaimnak is) többet jelent.
Február tizenkilenc. Csak egy nap. Csak az én napom.

2010. február 12., péntek

jól vagyok.

Sokak kérésére indokolom az előző bejegyzésem. Szerencsére még élek, és nem adom fel. Bizonyos időközönként, amikor például ötszáz szavas esszét kell írnom a globalizációról, vagy a magyar felvilágosodás nevezetes személyeinek életét és hányattatásait kell taglalnom, akkor egy rövidebb ideig- a rám nehezedő stressz és megpróbáltatás miatt- rosszul vagyok. Ilyenkor eltűnnék a Föld nevű bolygó felszínéről, ásnék egy kis gödröt az udvaron, és oda menekülnék téli álmot aludni.Az ilyen időszakokat is túl kell élnem, hiszen ezek nélkül nem lenne értelmes és izgalmas az életem. Ezenkívül mindenkinek vannak rosszabb és jobb hetei, napjai netán évei(!). Szóval, aggodalomra semmi ok, egyszerűen csak jobbnak láttam leírni mindazt amit érzek. Örülök, hogy ennyien érdeklődtök a novelláimról. Hamarosan feltöltök egy újabb, még publikálatlan művet.
Meg akarok felelni magamnak.

2010. február 11., csütörtök

a tél ereje

A minap hazafelé zötykölődtem megszokott csigatempómban amikor a lábam alatt tocsogó hó jellegzetes hangja elhallgatott. Már azt hittem, hogy a baj velem van, de közben rájöttem, hogy a lucskos havat felváltotta a kemény és törhetetlen jég. Én, aki sima talpú, elegáns cipőbe caplattam az utcán, most irtó hülyén éreztem magam. Olyasfajta helyzet volt ez, mintha egy profi hegymászócsoport közt feltűnne egy szőke, magassarkút viselő lány, aki esetlenül csetlik-botlik a sziklákon. Mindeközben hosszú, élére vasalt fekete nadrágom szára igen nagy kupac latyakot kebelezett be, ami végül a csizmámban kötött ki. Mentségemre szólva, előrelátó nő létére alaposan felöltöztem, hiszen tudtam, hogy az autóval történő hazajutásom esélye egyenlő a nullával. Így elázva, lucskosan, ámbár meglehetősen elegánsan vágtam neki a több mint fél órás gyalogtúrának hazafelé. Tanulság nélkül nincs jó történet: csajok, nem számít hogy nézünk ki télen!

2010. február 10., szerda

reménytelenség

Küzdök. Egész életemben küzdöttem és azt hiszem, hogy mindvégig küzdeni is fogok. Küzdeni az ellen, hogy olyasvalaki legyek, aki nem lehetek, vagy bizonyos feltételek miatt egyszerűen nem merek. Nem lehetek sportolónő, mert elbotlom, amint kilépek az utcára, mert pillanatok, sőt pillanatok töredéke is elég nekem ahhoz, hogy magamban vagy másban kárt tegyek. Nem lehetek író, mert tehetségem csekély mindahhoz, hogy egy olyan szakmát űzzek, amelyben sajnos már sok, túl sok firkász ( a szó szerinti értelemben) kapott helyet.
Őrlődöm, és őrlődni is fogok mindvégig, amíg meg nem halok. Őrlődöm majd a választásaimért. A döntéseimért, amelyeket én magam hoztam, a pillanat hevében, a döntés sürgősségének terhétől roskadozva. Roskadozva faltam gyalog a kilométereket, hallgattam, ahogy őrültnek kiáltottak, és csodálkoztam, mikor furcsán néztek rám. Figyeltem minden apró neszre, minden lehetőségre, minden megcsillanó fényszikrára, kavargó gondolataim sűrű fonalára. "Próbáltam súgni, szájon és fülöm, mindnyájotoknak, egyenként, külön." Mégse segít senki, nincs is miért, hiszen nem éri meg. Nem éri meg odafigyelni rám, törődni velem, gondoskodni rólam. Vágyak, remények és boldogtalanság időszaka ez. Ez elég vicces; olyan leszek mint egy politikus. Címszavakban, tagoltan beszélek. Vajon adott az a tény is, hogy politikus sem lehetek?
Nem vagyok különleges, mindenkinek vannak problémái. Mindenki elfoglalt, nyűgös, ideges. Senki sem boldog. Nem akarok más lenni, inkább maradok szomorú. És nagyon reménytelen.

"
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél."

2010. február 9., kedd

névnapi ajándék- fehér rózsa.

Mély meglepődéssel nyugtáztam, hogy ajándékot kaptam a névnapomra. Számomra a névnapok olyan szintek megrekednek, hogy izé bigyó, felköszöntgetjük a másikat, aztán továbbállunk. Igazán sosem kaptam szavaknál többet a névnapomra. Most pedig egy szál csodaszép fehér rózsa várt rám egy kedves férfiú kezében. Puszit kapott érte, mint minden rendes lovag. Persze, a köztem és közte levő két fejnyi különbség mindezt megnehezítette. Próbáltad már elérni a szekrény tetején lévő befőttesüveget úgy, hogy a kis sámli hiányzott a lábad alól? Na, ez kábé olyan érzés volt.

2010. február 7., vasárnap

Névnap

Tegnap, azaz február 6-án ünnepelem a névnapomat. A Dóra név sajnos csak egyszer szerepel a naptárban, ellenben a Péterrel, ami huszonegyszeri ünneplési lehetőséggel kecsegteti birtokosát. A nevem jelentése Isten ajándéka. Szerintem, ha megkérdezném a szüleimet, hogy Isten ajándékának éreznek-e, nem biztos, hogy egyből rávágnák a igen választ. :) Najó, valószínűleg kisebb gondolkozás után igent mondanának:)
Amikor kicsi voltam, a névnapomat egyfajta mércének fogtam fel: ehhez viszonyítottam a születésnapom eljövetelét, merthogy február 19-én születtem. Szóval, már csak két hét.
Amúgy utánanéztem, hogy mit írnak "rólunk" Dórikról az interneten. Figyeljetek:

Rokon nevek

Dorottya, Dorina, Dorinka, Dorka, Dorit, Dorotea, Doroti
Gyakorisága

Az 1990-es években igen gyakori név, a 2000-es években a 11-14. leggyakoribb női név.
Névnapok

* február 6.

Híres Dórák

* Kakasy Dóra színésznő
* Létay Dóra színésznő
* Szinetár Dóra színésznő
* Pásztory Dóra kétszeres paralimpiai bajnok úszó
* Arany Dóra basszusgitáros
* Radó Sándor földrajztudós, hírszerző álneve.
* Tolvaj Dóra festőművész

2010. február 1., hétfő

késedelem

Komoly indokom van a sok-sok kimaradt bejegyzésért: publikáltam! Csütörtökön, azaz február 4.-én megjelenik egy cikkem a Somogyi Hírlapban, ami szerény kis megyénkben a nagybetűs hírlap. Ezt a cikket szeretném most megmutatni Nektek. Ja, és a kedvem is egyre jobb: a hétvégén névnapom lesz, így végre itthon lesz a nővérem is.

Tudósítás a Diákhétről- egy nem végzős szemével

A szerdai nappal kezdetét vette az iskolánkban a Diákhét. Sok nyüzsgő végzős, aki mind arra várt, hogy láthassa a "rivális" osztályok műsorait és videóit.
Szerda reggel az iskola megtelt diákokkal, akik standok mögött állva töltötték fel a ropis poharakat, készítettek szebbnél szebb süteményeket. Érkeztek az alsóbb évfolyamosok is, akik miután átverekedték magukat a rájuk lecsapni készülő végzősökön, jóízűen fogyasztották a kapott csokikat és vizslatták a szórólapokat. Lassan megteltek a korlátok is emberekkel, pedig az első csengetésig még tizenöt perc volt hátra. Egyre nagyobb tömeg kerekedett az aulában is, mindenki a standokat figyelte. Megszólalt a "jel": kezdődhet a Diákhét. Tapsvihar, majd gyors bemutatkozás a videót készítő osztály részéről. Feszült csend következett, mindenki erősen fohászkodott azért, hogy elinduljon a videó. A videókban láthattunk autóversenyt, szakszerű bűnügyi helyszínelést, autószerelést lányok részéről, életmentést és rengeteg hasonló humoros jelenetet is. Megtekintés után a végzősök táncra perdültek, mulattak és jókat nevettek együtt. Néha mi is csatlakoztunk hozzájuk. Így ment ez egész nap: csengetés, videó, buli. A nap végén már csak az üres standok, a papírok a folyosón és egy-két diák várakozott az aulában.
Kezdetét vette a második nap is. Élő műsorok, kevésbé fékezhetetlen diákok. Az előadások ugyanolyan rendszer alapján működtek, mint az előző napi videók vetítése: az óraközi szünetekben szurkolhattunk a kedvenc osztályunknak. Ezek a műsörök alatt minden végzős kicsit a figyelem középpontjába érezhette magát. Emlékezetes pillanatok itt is voltak, mint például a 12. c-s lányok által előadott dal, az F-esek táncos produkciója, illetve a "Mentsük meg Garamvölgyiné tanárnőt" című projekt, amit a 12. B osztály mutatott be Maráczi Árpád tanár úr és Garamvölgyiné Mészáros Éva tanárnő közreműködésével. Miután az összes műsort láthattuk, elérkezett a szavazás időpontja. Nehéz döntés volt, hiszen a C.S.A, a Bay-Watch, a ReklámarCok, a D'angels, az E-mese és a Fast & Furious is kitett magáért. Aki azt hitte, hogy ezek után vége van a Diákhétnek, az nagyon tévedett, hiszen csak ezután következett a diáknap, azaz a tanulás nélküli nap, ahol az eredmények is kihirdetésre kerültek.
És igen, ez már a harmadik nap, sőt maga a nagybetűs Nap. A Diáknap. Az aula ismét telítődni látszott a rengeteg diákkal, akik mind-mind ara vártak, hogy megtudhassák az eredményt.

Megérkezett Igazgató Úr is, akinek a zsebében bizonyára már ott lapultak az eredmények. Megtudtuk, hogy az ötödik helyen a C.S.A. végzett, őket követte E-mese, majd a ReklámarCok, a D’angels és végül kiderült a győztes osztály. Soha nem történt még hasonló ezelőtt az iskola történetében. Döntetlennel, azaz 168 szavazattal két osztály, a Bay-watch és a Fast&Furious nyerte el iskolánk kulcsát .A Diákigazgatók, név szerint Horváth Johanna, Nagy Ádám, és Gaál Zsolt a 12.b-ből, ill. Nagy Tímea, Nagy Márk és Reizer Tamás a 12.F osztályból, büszkén vehették át a kulcsot Igazgató úrtól.

Ez után a meglepő fordulat után következtek a műsorok. Beszélgetés az öregdiákokkal, a Nita Dance Club táncbemutatója, Devon koncert, fitneszbemutató, focibajnokság, teaház és még rengeteg program várta a diákokat az aulában, ill. a termekben.

Érdekes volt látni, hogy ebben a három napban a tizenkettedik évfolyam mekkora összetartást mutatott. Egymás produkcióit is figyelemmel kísérték a jelöltek. Nem túlzás azt állítani, hogy mindenki nyertes volt ezen a héten. És hogy miért volt ekkora bizalom, támogatás, összetartás és figyelem a másik iránt? Mert ez a Munkácsy.