Hirtelen emlékrohamom támadt, éppúgy mint Willie Wonká-nak, a Charlie és a csokigyárból. Eszembe jutott egy csomó minden, arról az Ákosról, aki több százezer ember érzéseit,gondolatait el tudja mondani pár sorral. Én is az Ő gondolatain nőttem fel. (persze némi Scorpoins-szal vegyítve) Másrészt eszembe jutott az első barátom, aki történetesen ezt a nevet kapta szüleitől.
Nos, egyelőre ennyit erről a névről, inkább mesélek a mai napomról kicsit. Kaposvárra is beköszöntött a tél, ami történetesen az egyik kedvenc évszakom is. Fagyos reggel után elindultam a tudás oltára felé, és igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. Azt hiszem, sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése