Álomország bejárata csodaszép, nagy cirádás kapu fogad minden látogatót. Amint belépsz, rácsodálkozol arra, hogy milyen tökéletes itt minden. Kívánsz egy nagyot, és helyette kapsz sok-sok aprót. Ezeknek talán jobban örülsz, boldoggá tesz a tudat, hogy a sorsodról gondoskodtál.
Tegnap én is beléptem a hatalmas, díszes kapun. Csodásan megfodrászolt hajjal, magassarkúban betipegtem a galériába, ahol mindenki rám várt. Boldog voltam, minden érintésem, pillantásom ezt árulta el. Mindenki ott volt, aki számomra fontos: a család, a barátok, akikre a legrosszabbkor is lehetett számítani, a tanárok, akik az ihletet szolgáltatták. Aztán jöttél Te, nem mellesleg teljesen váratlanul, és kicsivel kerekebb lett a dolog. Akkor mindent ott hagytam volna és elmenekültem volna Veled. Elrohantam volna a legközelebbi padhoz, és faggattalak volna. Volna. De Te bizonyítottál, így elégedetten nyugtáztam: meg akarlak ismerni.
Most is éppen Álomországban sétálgatok, egy csodaszép füves parkban ücsörgök és azon csodálkozom, hogy milyen lenne, ha megmutatnám Neked ezt az országot. A birodalmat, ami elrepít, akárcsak egy jó zene. Legyél része az életemnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése