Aljas módon szövöd magad bele minden egyes gondolatomba. Nem hagysz nyugodni, kis neuronjaim égnek állnak a puszta pillantásodtól. Meleg szemeid bámulnak rám, falják a tekintetem. Szívem érted ég, hevesen dobog.

A távolban kövek hullanak a magas hegyről. Mennydörög, az ég besötétül.Most mi lesz?

(Na, most kérdezem Tőletek, hogy vajon az ilyesfajta gondolatokból mi a fenét lehetne kihozni, ami jó? Most komolyan!)