Kezedben egy üveg bor,
mint a vizet, úgy öntöd le a torkodon.
Kérlelhetetlenül iszol s iszol,
magadat részegíted, senki sem korhol.
Részeg vagy. Szerelem heveny tüze benned ég
azt hiszed, hogy nekem ez elég.
A levegő párás: köd van, omlik a hideg
a bús üveg bor a homokba süllyed.
Szeretnélek egyszer úgy, igazán felpofozni,
hogy lásd,ütni mekkora fájdalmat tud okozni.
A vörös cseppek egyre csak hullnak,
mint a vér, az aszfalton tornyosulnak.
Minden hiába. Sosem tanulod meg azt,
ami benned kéne égjen, a kis ravaszt.
A remény furcsa halmazállapotú csodája,
a borospohár magával ragadó varázsát.
Te csupán üvegből iszol, vedelsz
nem óvatoskodsz, részegen életet vezetsz.
Pedig néha a pohár jobb lenne,
hiszen nedűje nem végestelen végig kecsegtetne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése