Szeretnélek úgy igazán megszeretkezni,
tudod, olyan sikamlós boldogan,
ahogyan csak a párás élet engedi,
úgy, mint még soha senki, borzasan.
Na, az igazán jó volna... nem lenne már
soha gond, csak az önfeledt boldogság,
a pihe-puha ágyon, motorháztetőn, kár
hogy nincs kocsim, ez a bolondság.
Jól van, na, most már tényleg hagylak,
de tudod, fontos volt, hogy lásd
nincs gyémánt és csillogás, ha akarod
lehet még öröm, kéj és zsibongás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése