Kígyó tánc

Dühös kígyóként tekereg a hang felé,
éjfekete csillogás, sosem lehet övé.
Sűrűn magához szorítja, fogva tartja
magáévá teszi, végzetig megtartja.

Bújik a kettős kulcsból az őrült,
kit kígyó fog sűrűn láncba, a bőszült.
Pusztítana, tépne ki az erős szorításból
levegője fogytán, a kígyó akaratából.

Szerelem ez, csupasz szerelem,
kettős páros, a gonosz és az elesett.
De mindvégig, mégis csak fojtja
magába húzza, magánál tartja.

Ítéletnap

Ítéletnap.
A háromszázhatvanöt és a millió
közti éles, csikorgó tág tag
aki mindent visz, de a semmiben brillíroz
Örök nászt hoz.

Ítéletnap.
Az első közösen töltött néha émelyítő
és büdös év, melyen raklapnyi szavak
hangoztatják: beléd bolondult a nő!
Ennek igazán örülhetnél.

Ítéletnap.
Közös a nász, közös a teher, a kelletlen
meztelen testek, ha nincs mi szóra bírja
és az csak hever ugyanúgy meztelen.
Hogy ez milyen jó nekem!

Ítéletnap.
Szeretlek, tudod-e, bizonyos az az év
a csekély kis másodpercek csókja
rajtam van és tovább visz a hév.
Én téged szeretlek

ítéletnapig!

Nimfa

Létrehozlak. Megalkotom az eszményi csodát.
Csókkal nevellek. Felteszem az életem árán
csak, hogy velem legyél.

Levetkőztetlek. Ölembe fektetlek,
Csókkal itatlak-etetlek, megszeretlek
nimfámmá teszlek.

Meztelen testeddel szelíden érintkezem,
Szenvtelen percekkel órákig szeretkezem
veled leszek.

Azt hiszed, csak az enyém vagy
pedig ha tudnád, mennyi minden vagy
örömforrás, zúgó érpatak.