Dühös kígyóként tekereg a hang felé,
éjfekete csillogás, sosem lehet övé.
Sűrűn magához szorítja, fogva tartja
magáévá teszi, végzetig megtartja.
Bújik a kettős kulcsból az őrült,
kit kígyó fog sűrűn láncba, a bőszült.
Pusztítana, tépne ki az erős szorításból
levegője fogytán, a kígyó akaratából.
Szerelem ez, csupasz szerelem,
kettős páros, a gonosz és az elesett.
De mindvégig, mégis csak fojtja
magába húzza, magánál tartja.
Szia! Ez is tetszik nekem.
VálaszTörlésEgy problémám van: az utóbbi időben kicsit keveset írsz... :-(
Elrepült a múzsád, vagy csak.....
Köszönöm. Kis ideig távol voltam az otthonomtól, de most újra itt vagyok.
VálaszTörlésNem veszem észre....
VálaszTörlésFacebook-on is kerestelek, telefonon is.....
semmi.....
Nem is írsz.... :-(
Akkor is szeretünk, ha nekünk nem írsz!
VálaszTörlésEnnyi az egész...