Egy ilyen hét után az ember nagyon sok mindenen elgondolkozik, számot vet magában bizonyos emberekkel, bizonyos érzésekkel.

A sikertelenségek, az áhított célok el nem érése eddig mindig csak még jobban letört, szomorú és kiábrándult voltam. Most, azonban úgy érzem, a sikertelenségeket sikerek, megerősödés, gyarapodás követi, ehhez csupán pozitívan kell látnunk a világot.

Aztán itt van még valami: honnan tudhatja az ember, hogy szerelmes-e? Mik azok a bizonyos jelek, amik arra engednek következtetni, hogy valaki iránt mélyebb érzéseket táplálunk? Ezekre nem tudom a választ, azt viszont annál jobban tudom, hogy milyen rossz érzés, ha az ember társában ilyen kérdések merülnek fel. Azt hiszem, a napjaim meg vannak számlálva, mert ez egy rémálom, és történnie kell már valaminek ahhoz, hogy felébredjek.

A nap a földdel

Még most is
nézd, mi a boldogság:
egy parányi szikra, nekem te, neked én,
a nap sem mondja a földnek: enyém
pedig tudja, nincs más.


Nézd, most mi történik
azzal a szerelemmel, amiben kihuny a nap fénye,
nincs szikra, mindennek vége.
Sosem fogom mondani, hogy szükséges vagy.

Nagytakarítás

Kitakarítom a lakást... eltüntetem a sok mocskot, a rengeteg szennyet, ami az itt töltött éveimben felhalmozódott. Kiürítem a teli szemeteseket, összegyűjtöm az emlékeket, amik miatt még érzem az emlékek édes ízét. Szétválogatom azt, ami fontos, ami az enyém és bennem van, és azt, amit elvesztettem, amit vissza már nem kaphatok. Könnyek nélkül pakolok össze, mert eldöntöttem: minden megváltozik.