fontosnak lenni

A minap a parkban üldögéltem, a nap az arcomat simogatta és eszembe jutott, hogy mennyire jó fontosnak lenni. Maga a tudat, hogy valakinek az eszébe jutottam. Az apropója a dolognak ebben az esetben sem mindegy, hiszen nem azért akarok valakinek a fejébe beleköltözni, hogy engem szidjon. Jó érzés tudni, hogy van valaki(m), akire számíthatok. Aki anélkül is gondol rám, hogy én nekem egy szóval is kellene erre utalnom. A remény éltet, a tudat, hogy talán nem kell rejtegetnem magam előle, mert ő is valódi, hús-vér ember.Persze lehet, hogy ez csak képzelgés, hogy valójában nem létezik, csak bennem él és próbál a csalódásoktól kímélni. Lehet, hogy ő olyan mint egy anyaoroszlán, aki a kölykét védelmezi a rossztól, a gonosztól, attól, aki bánthatja, kárt tehet benne. Lehet, hogy ő csak egy álomkép, de mégis örömmel gondolok rá.

"Nyugodt vagyok, megingathatatlan, mint egy rossz emlék
Bár néha kicsúszik minden a talpam alól, s eltűnik a kép
Tudom, hogy lehetne jobb is, lehetnék például boldogabb
Hogyha megtanulnám hogy lehetnél kevésbé fontosabb."(Bijou)

könnycsepp

A bakancsos lábam alatt dobogott a földes út. Trappoltam,egyedül száguldottam le a dombról. Néztem a felhőket az égen, a Nap mosolygott rám. Egy könnycsepp gördült le az arcomról.Végigpásztázott az orcámon, futott egészen az államig. Ott egy pillanatot várt, megállt, majd hatalmas robajjal földet ért és örökké eltűnt. A könnycseppel együtt eltűnt a megszokott nyugalom, biztonság és elöntött a kétely, a nyughatatlanság. Nem sírhattam a könnycsepp után, hiszen akkor még több könnycsepp ért volna földet. Megfogtam az arcom: forró volt. Kérdések ezrei próbáltak még nyughatatlanabbá tenni. Sikerült nekik.

Nem értem miért lőttem ilyen jól.

ambivalencia

Kettősség. Ellentétes érzelmek együttes megjelenése. Vegyes, kavarodott, sűrű érzések kavalkádja.Ezt érzem, amikor rád gondolok. Arcod parányi részletei az öregség jeleit viselik: mosolyodban ott bujkál a nagyanyád szelíd mosolya. Fiatal, erős és gyönyörű vagy-még. Az ambivalens érzésekkel együtt eltűnik a fény a szemedből, a szarkalábak a szemedre szöknek. Öregszel vagy éppen bölcsebb leszel. Lehet, hogy nem mosolyogsz, de belül -a sok keserűség ellenére - de te még mindig optimista és boldog vagy. Elégedett vagy a ráncaiddal, a koroddal, a magad mögött hagyott évekkel. A hajad fénye is megkopott már, ősz hajszálak tűnnek fel benne akaratlanul. Te nem tiltakozol ellene, tudod, hogy ez is a élet velejárója. Az arcod egy festmény: erősen kirajzolódik rajta az életed fájdalmas, szomorú pillanatai, és csak halovány, fehér gödröcskék jelzik a boldogságodat.

érettségi

Újabban nagyon el vagyok havazva: a héten négy tantárgyból érettségizem. A mai napon a magyar nyelvi feladatlapot kellett kitöltenem. Mivel a magyar az erősségem (?) úgy gondoltam, hogy talán jobban fog menni. A nyelvtant nem szeretem, de mivel az egyetemi tanulmányaimhoz szükségem lesz rá, betanultam az egészet. Talán meglett az eredménye. Holnap matematikát írok, amiben közel sem vagyok annyira biztos, mint a magyarban.
Nem szeretnék elhanyagolni olyanokat, akik fontosak nekem. Rohangálok, futkosok összevissza és az is megeshet, hogy mindez felesleges...lehet, hogy elég lenne, ha vele lennék.
Mindenesetre szorítsatok, az álmaim csak mostanában teljesülnek igazán, azt hiszem.

a teljesség jegyében

Kíváncsi voltam, hogy zajlik egy napod nélkülem. Aljas módon megígértem, hogy írok, de helyette csak vártalak. Nem bukkantam fel az életedben egy napig. Most sem fogok írni, inkább kiharcolom, hogy hagyj fel végre a hiúságoddal, és írj nekem. Ezt sem feltétlen neked küldöm. Hiszen te is tudod: minden bejegyzésem a nagyvilágnak szól. Ha te nem mondod el nekem, hogy milyen volt a tegnapod, majd én elmesélem neked.
Boldog vagyok a tegnap miatt: kitűztük a kiállításom időpontját és találkoztam a kedvenc színészemmel. Tömören ennyi. Azt hiszem, mindkettő dolog életre szóló élmény volt. A kiállításról egy picit később írok majd.Nem vagyok olyan típusú lány, aki rajong egy-egy színészért, vagy hírességért, de Kerényi Miklós Máté hangja és mozgása mindig lekötött. Több előadását láttam már, de az első sorból sosem figyeltem még a játékát. Egészen tegnapig.

elfogadás

Engem a mindennapi, apró dolgok éltetnek igazán. Nem vágyom lehetetlenre, inkább beleugrom az ismeretlenbe.Mostanában szükségem van mind a fizikai, mind a szellemi erőmre. Vannak dolgok, amikkel muszáj szembenéznem, annak ellenére, hogy félek, vagy nem merek kockáztatni. Pedig bátor vagyok, erős, kitartó és nagyon is önálló.

"Fogadd el, amit az élet kínál,
és igyekezz inni az előtted álló kelyhekből.
Minden borból inni kell
- van, amiből csak egy kortyot,
másokból egy egész üveggel."Paulo Coelho

Innék belőled, minden kortyod kincs számomra. Őrülten vágyom az ízedre.
Ilyen vagyok, így kell elfogadnod. De kérlek, előtte had fogadjam el én magamat. Így neked is könnyebb lesz velem élned. Adj időt és helyet magad mellett.

a csoda.

Tegnap éjjel kiültem az ablakba, néztem a holdvilágot. A jeges szél tépte a hajamat, az arcom megfagyni látszott. Néztem a hatalmas, elefántcsontszínű holdat,amint az egész eget beragyogja. Lehunytam a szemem, álmodni nem mertem, csak gondolkozni. Töprengeni dolgokon, merengeni. Figyeltem minden neszre, minden apró fuvallatra. Egy lágy szellő simogatta az arcom- azt hittem, te vagy. Kecsesen játszott a homlokomon, majd meglendítette a hajam. Mosolyogtam, pedig nem volt ott senki sem. Békés, csendes pillanat volt.
Kinyitottam a szemem, lemásztam az ablakpárkányról, becsuktam az ablakot és magamra húztam a jéghideg paplant. Ránéztem az órámra: éjfél. Hiszen ez azt jelenti, hogy már másnap van. Elveszítettem még egy napot.
Szélfútta hajam összekötöttem, leoltottam a lámpát és lefeküdtem. A szemeim nem akartak lecsukódni. Egy pillanat múlva neszt hallottam a szoba sarkából, felpattantam, felkapcsoltam a villanyt és kerestelek. Megint azt hittem, hogy te vagy az.
A szobám tele van kisállatokkal: pókokkal, atkákkal meg sok olyan apró állatkával, akikre nem vagyok kíváncsi. Most ők játszottak a figyelmemmel.
Hajnali három: még mindig semmi. Nem jössz, nem írsz. Mire is várok? Minden bizonnyal a csodára.

Március Idusa

"Mert aki hazáját igazán szereti,

Oltárán gyönyörű életét szenteli."

tartalmas hétvége

Már említettem előzőleg, hogy igencsak eseménydús hétvége elé nézek.Mindez kezdődött egy íjászversennyel, Telki városában. A kora reggeli kelés megtette a hatását: kb. kettő órán keresztül éledeztem. Mindezt tetőzte, hogy a helyszínen kiderült, hogy én csak délután kerülök sorra. Unatkozni még időm sem volt, hiszen íjászbarátaim egy része délelőtt lőtt, no meg valakinek fényképeznie is kell. Mindeközben megtanítottam apát egy hastáncelemre (senki ne gondoljon rosszra, ezt a mozdulatot kézzel csináljuk)Sajnos a verseny rendezői csúsztak egy kicsit, így a délutáni menet két órakor kezdődött el. Mondanom sem kell, hogy eddigre még fáradtabb lettem, csupán a semmittevéstől. A verseny izgalmasnak indult, hiszen ezúttal akadt ellenfelem. Nagyon szoros küzdelemben, de sikerült nyernem. Így tehát most felnőtt női longbow kategóriában is országos bajnok lehetek.
Persze ezt is van kinek köszönni. Nos, köszönöm Andris.
Másnap, tehát vasárnap ismét újrakeltem, annak reményében, hogy ,az előzőnapi sikereim után, a hastáncversenyen is alkossak valamit. Minden bizonnyal ez is sikerült, hiszen megszereztem a (számomra) előkelő harmadik helyet. Ez olyan szempontból érdekes, hogy felnőtt nő kategóriában a harminchat induló között én voltam a legfiatalabb. Mégis sikerült, és most örülök.
Persze ezt is van kinek köszönni. Nos, köszönöm Csaba és Domi.

levél

Kedves Idegen!

Engedd meg, hogy megmagyarázzam levelem: nem ismersz engem, és ezek után sem fogsz. Ennek az az oka, hogy titokzatos vagy. Nem is annyira ok, inkább kifogás ez.

A titokzatosságod a lényedben rejlik. Megközelíthetetlen és elérhetetlen vagy számomra. Olyan, mintha egy láthatatlan védőburok övezne téged, ami nem enged hozzád közel senki olyat, aki nem érdemli meg. Ilyen vagyok én is, mert nem érinthetlek meg, nem kerülhetek hozzád közel. Az túl veszélyes lenne. Esetleg átszakadhatna az a védőburok, te kikelnél önmagadból, és már nem az lennél, akit én kedvelek. Látod, nem merem leírni AZT a szót. Félek magamtól.

Hogy miért elérhetetlen? Hidd el, én más világban élek, máshol mozgok. Más vagyok, mint te. Te túl jó vagy.

Remélem elszáll a burok. Vagy legalább elpárolog egy ideig.

Szeretettel ölel, s csókol:

egy lány

'It ain’t no use to sit and wonder why, babe...'

"Ismered ezt a számot?"Kérdezte a lány, majd halkan dúdolni kezdte Bob Dylan slágerét. Apró mosoly szökött az arcára, szemei felcsillantak. Boldognak tűnt.De a srác csak bambán nézett rá, üres tekintettel próbált figyelni a lányra. Mindeközben a dúdolás lassan énekléssé alakult. Egyre magabiztosabban dalolt a lány, de a fiú még mindig ridegen fogadta a közeledését. A lány felállt, bizonytalanul, botladozva táncolni kezdett. Egyik lábát a másik mellé helyezte, éppúgy mintha csak sétálna. Kezeivel ügyetlenül kapálózott, de neki még ez is jól állt. Végig a srác arcát fürkészte, de az csak bámult maga elé, és nem mozdult. A fiú látóterében egy kézfej tűnt fel: a lány keze. Táncolni hívta, szórakozni, mulatni, főként felejteni. A lány még mindig énekelt, mire a pillanat hirtelen hevében a srác feláll, két keze közé fogta a lány arcát és lélegzetét a lányéhoz igazította. Egyik kezét leeresztette, átkarolta vele a lány derekát, a másik mezével a lány karjáért nyúlt. Mindeközben végig egymásra néztek, és a lány tovább dalolt. Lassan, bizonytalanul elkezdtek táncolni, ritmusosan. A srác a pillanat apró töredéke alatt elfordította az arcát, majd visszanézett a lányra és megszólalt: "Sajnálom, de nem tudok angolul."

"I’m walkin’ down that long, lonesome road, babe
Where I’m bound, I can’t tell
But goodbye’s too good a word, gal
So I’ll just say fare thee well
I ain’t sayin’ you treated me unkind
You could have done better but I don’t mind
You just kinda wasted my precious time
But don’t think twice, it’s all right"

döntések

Rájöttem, hogy nem választ el minket semmilyen természetfeletti erő. Sem a nagybetűs Élet. Mi magunk vagyunk az az erő. Képtelen vagyok felfogni, hogy egyedül vagyok. Te is egyedül vagy, mindenki egyedül van ezen a világon. Magunk dönthetünk a sorsunkról- legalábbis mindenhol ezt halljuk-de mi mégsem döntünk, inkább hagyjuk, hogy a dolgok alakuljanak. Teljesen kiborulunk, ha valami nem úgy történik ahogy azt mi előre elterveztük. Pedig, valljuk be, nem tervezünk. Csak elgondolunk.
Nem értek hozzá, hiszen az eddig eltelt tizenhat évem során kb. két hétig kellett egyedül, szülők nélkül élnem. "Nem vagyok szakmabeli", ahogy anya mondaná. Nem ismerem az egyedül élés világát, de az egyedül döntés útvesztőit annál jobban. Sokszor, sok mindent kellett már eldöntenem saját kútfőből. És eddig azt hiszem sikerült többé-kevésbé helyes döntéseket hoznom. De most nem tudom, mi lesz a kimenetele ennek a dolognak.
Döntöttél már magadról, ebben biztos vagyok. De vajon döntöttél-e másról valaha? És mennyire változott a TE saját életed a döntés következtében? Volt kire támaszkodnod, kitől tanácsot kérned? Jó lenne, ha valaki beavatna...

Nem akarok senkit sem szeretni bármi áron. Nem akarok senkihez tartozni.


folyt. köv.

NŐNAP!

"Áh, végre! Újabb férfiakat SMS-írásra feljogosító ünnep! Éppen hogy kihevertem a Valentin-napot, és a vele járó vörös rózsa-őrületet, nesze nekem, megint itt egy ünnep."Ezt gondoltam a Nőnapról egy évvel ezelőtt.
Hogy most mit gondolok, azt valójában nem tudom. Nőnek lenni jó. Komoly indokaim vannak az előbbi mondatom alátámasztására. Először is a férfiak, már a normálisabb fajta, kinyitja előttünk az ajtót, előreenged minket. Nekünk nem ciki csoportosan a WC-be menni, nem úgy mint a férfiaknak. Több ezer sminkcucc közül választhatunk, ha netán szépülni van kedvünk, nem úgy mint nektek, akiknek maximum egy-két arcápoló krém akad az üzletek polcain. Nekünk semmi különösebb indok nem kell ahhoz, hogy a fürdőszobába több mint egy órán keresztül tartózkodjunk, amikor csak zsepiért mentünk. Képesek vagyunk egy pillanat alatt sírva fakadni anélkül, hogy valóban komoly érzelmek rejtőznének könnyeink alatt. (ez hadititok volt, sajnos már nem süthetjük el a "sírok, hátha megsajnál" dolgot) Nincs szükségünk különösen vehemens elhatározásra, amikor fogyózni készülünk, hiszen nekünk elég a mérleg rakoncátlankodó nyelve is. Ja, és mindemellett képesek vagyunk egy FÉRFIT egy mosollyal levenni a lábáról. Na ugye, hogy ti ilyet nem tudtok!
Szeretem a nőnapot, no de nem azért a halom elszáradt, megfagyott szegény szegfűért, hanem mert ilyenkor jó meglepődni. Élvezettel töltött el, hogy voltak, akik nem felejtettek el minket, nőket.

Nőnek lenni jó. És fiúk ne feledjétek: férfinap február 19-én van az USA-ban, nálunk pedig november 19-én tartjuk. Addig is csók!

(Látod, egy SMS ilyen nagy mértékű változásra késztet!)

A parlagi sas

Hazafelé kitekintettem a dombok, mezők közé, néztem a fákat, amint a körvonaluk élesen kirajzolódik az alkonyban. Bámultam a tájra, és azon gondolkoztam mit rontottam el. Születtem volna korábban, hogy most idősebb legyek? A személyi igazolványomban a születési dátum mellett tíz, húsz évvel korábbi szám lenne írva. Lehet hogy idősebb lennék, de a lelkem tizenhat lenne.Gondolom.

Érezted már, hogy egy emberről nem tudod, hogy mit gondolj? Nem tudod eldönteni, hogy mit érez, legszívesebben folyton azt kérdezgetnéd tőle, hogy "Mire gondolsz most?". Titokzatos, elrejti előled a valódi énjét, a tiszta, ártatlan énjét. Fogalmad sincs, hogy ki lehet valójában, mert így is épp elég ritkán találkoztok. Látod az életét, a körülményeit, de valójában te csak egy örökös kívülálló vagy számára. Egy olyan ember ő, akit ha megpillantasz,máris hajt a véred, hogy megismerd. Minden látni akarsz, mindent tudni akarsz. Képes vagy elmenni a végsőkig, hogy megtudd az igazat róla. Harcolsz,kihisztized hogy megismerd. De mégsem sikerül belelátni a lelkébe, hiszen ő annyira más, mint te.
Azt mondja, a szemed olyan, mint a parlagi sasé. Végiggondolod, és rájössz, hogy voltaképpen ennél szebb bókot még sosem kaptál, de valójában fogalmad sincs, hogy nézhet ki az a madár. Hazaérsz, rákeresel és találsz is pár képet. Hangosan felnevetsz, elképzeled magad amint a vállán ülsz, az ujjait a karmaid alá helyezi, majd felrepít. Szállsz szabadon az égen,az arcodba süvít a levegő,de hűséges vagy, visszatérsz hozzá.Vissza kell térned. Parce que tu l'aime. Toujours.

Már nem akarok több lenni. Jó nekem a tizenhat.Talán jó így is...Egy parlagi sasnál talán az is sok lehet, nem? Most már csak azt szeretném, ha tudnám, Ő mit gondol. De talán sosem tudom meg.



"Vannak olyan pillanatok, amikor az élet elválaszt egymástól bizonyos embereket, csupán azért, hogy mindketten rájöjjenek, mennyire fontosak egymásnak." Paulo Coelho

ébredés

Nem gondoltam, hogy hosszas lábadozásom utáni első nap máris eseményekkel teli lesz. Pedig az volt, javából. Francia barátaim, Pierre és testvérei érkeztek ma látogatóba az iskolánkba. Nem olyan régen, körülbelül egy éve csatlakoztam egy ifjúsági szervezethez, amely a több idegennyelven beszélő diákokat ill. fiatal egyetemistákat segíti. Ebben a közösségben ismerkedtem meg egy fiatal francia fiúval, aki egyenesen a mesés Párizsból érkezett kis hazánkba. A mai napon végig franciául vezettem őket az iskolában, jártak fizikaórán, matekon, no meg francián. Ezután újabb lehetőség nyílott a bizonyításra: a holnapi napon számítottak a megjelenésemre Tabon, ahol a természettudományokkal, a biológiával és az idegen nyelvekkel kapcsolatos előadások lesznek. Sajnos, ezt a programot le kell mondanom, mivel szombaton versenyezni megyek, és a péntek estémet rehabilitációra szánom.
Érdemes volt ma felkelnem. Szeretem a tartalmas napokat, a kihívásokkal teli órákat, perceket. Új nap ébred, és érzem, tudom, tudnom kell, hogy ez az én napom lesz.

Au revoir mes amis!

újabb lehetőségek

Ismét jelenkezem tele jó hírekkel. Újabb novellámat öntöttem végső formájába, de ezt most sajnos nem ti olvassátok majd először, mert eredetileg egy novellapályázatra készült. Persze türelem, novellát terem.

Most ismét egy újságcikken dolgozom, amit, feltéve ha jól sikerül- ismét publikálnának.

Mindezeken kívül, majd' kiugrom a bőrömből, mivel egy kaposvári író-publicistától pozitív kritikát kaptam a nemrég megjelent novellámra, a Lopott varázsszóra.

Hamarosan el kell döntenem,hogy pontosan mit szeretnék fakultációs tantárgynak felvenni. Sokatok tanácsára erősen gondolkodom az irodalmon. Valójában, a lelkem már eldöntötte, hogy azon a heti plusz két órán a magyar irodalommal szeretnék foglalkozni.

Szóval nem unatkozom, nem is panaszkodhatok, az egészségem játszadozik egy kicsit velem, de egyébként minden tökéletesen (lekopogom) alakul(t).