"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2009. december 29., kedd

nem várt buli

Elő szilveszter? Ki tart ilyet manapság?Hát persze hogy mi!
Tegnap este lázas készülődés közepette csináltam egyszerre a hajamat, a sminkemet, a kaját plusz még öltöztem is.
Szokásos társaság, szokásos buli, de valahogy még is különbözött az előzőktől. Zavart arcok helyett ez a hat fő-beleértve személyemet is- felfokozott, hangulatos estét hozott össze. Az egyik barátnőmmel, Csillával készítettünk szendvicseket, ill. a lakást elfogadható állapotba hoztuk. Miután ezekkel elvégeztünk, jött a karaoke majd a tánc. Összességében viszonylag korán hazatértem, ennek ellenére három órát sikerült aludni.

(majd folytatom->időhiány)

2009. december 25., péntek

dobogósok

PÁL
MÁRK
ÁGOSTON...

...majd az esküvőn elárulom, hogy ki nyert. Addig is lehet tippelni.

dobogósok

PÁL
MÁRK
ÁGOSTON...

...majd az esküvőn elárulom, hogy ki nyert. Addig is lehet tippelni.

karácsony

Előre is szeretnék elnézést kérni a kedves Olvasóimtól az esetleges szomorú hangvételért. November hónaptól kezdődően én nem nézek híradót.Édesanyám mindig azt mondja, hogy olyannyira gyenge a szívem, és olyannyira félek az esetleges csalódásoktól, hogy képes lennék belehalni egy-egy sokkoló hírbe. És sajnos, azt kell mondanom, teljesen igaza van. S, hogy mégis hogy jön ez a karácsonyhoz? Egyszerűen nem bírom elviselni a világ romlottságát, és bántja a lelkem a világ értelmetlen pusztulása. Ennél jobban már csak a gyilkosokra vagyok mérges. Az én véleményem szerint- elnézést érte- nincs mentség a gyilkosságra. De ilyenkor, amikor már a Főutca is pompában csillog, a város is magára húzza hófehér leplét, ilyenkor még jobban fáj, ha valaki- akár ismertem, akár nem- el kell veszíteni. Ezért Szenteste gyakran gyújt az egész család gyertyát, azokért, akik nincsenek itt.
Őszintén sajnálom, hogy az év legszebb ünnepről én így emlékezem meg, de számomra a sok finom étel, és miegymás mellett ott az emlék. Egy barátom szavait idézve: "De emlékezni jó, emlékezni kell, ezt mondta neki mindenki, az emlék nélküli halovány képmásai az életnek, röpke kis életű alattvalói a nagy fekete úrnak, és nyelvükkel még sok mindenről állítottak sok mindent, hittek a maguk igazában, saját valótlan üvegbúra világukban."

Ezekkel a gondolatokkal szereténk igazán boldog, békés karácsonyt kívánni mindenkinek!

2009. december 20., vasárnap

csaba. balázs

A kalapból való kihúzását ennek a névnek két hangos szívdobbanás követte. Elkezdett zakatolva verni a szívem, hangosan, éppen ki nem ugrott a helyéről. Éreztem, hogy a szívem a mutatóujjam utolsó ujjpercében dobog. Nem volt mit tenni, fel kellett kelnem, nem hagyhattam, hogy az emlékeim lerohanjanak és hadjáratot indítsanak ellenem. Szünet első napja...cö, szuper.

Van egy Csaba. Ő nagyon Csaba. Nem tudom egyetértene-e velem abban, hogy a kettőnk kapcsolata a kommunikáción alapul. Az egymásba vetett kölcsönös bizalom, hogy tudom, ha neki elmondok valamit, az örökre az ő szívében marad. Érzem, hogy érdekli a mondanivalóm, és én is szívesen hallgatom az ő történeteit. És még hogy nem létezik barátság férfi és nő között...


Drága Csabát követte Balázs...

2009. december 19., szombat

máté, dávid.

Számomra két abszolút közömbös név. Valójában két olyan név, amihez rengeteg átlagos emlék kapcsolódik. Igazából az ilyen emlékekre szeretek a legjobban visszaemlékezni, mert ezek mindennapiak, és a maguk módján egyszerűek. Ilyen név például a Gyuri, más szóval György, András, és akár még a Bence is.

Érezted már úgy, hogy az, amit mutatni próbálsz, az a dolgok közelében sincs egyáltalán? Gondolkoztál már azon, hogy nem lenne-e jobb, ha mindenki tudná, hogy ki mit gondol a másikról? Mennél az utcán, megbámulnál egy helyes fiút, és kiolvasnád a fejéből, hogy mit érez, mit gondol rólad valójában. Néha azt kívánom, bárcsak így lenne. Persze ezek után villámgyorsan elvetem a gondolatot, mert rájövök, hogy úgy senki sem szeretné a másikat. Hisz' -ha van párod, akkor most biztosan helyeselsz- elég arra gondolni, hogy néha úgy érezzük, hogy a másiknak kicsit nagy a feneke, vagy ilyesmi kicsiny problémákra fordítunk nagy figyelmet, és mégsem mondjuk, mert tudjuk, hogy ezzel fájdalmat okozunk. Az a fajta gondolatolvasás, amit én (néha) szeretnék birtokolni, az valószínűleg nekem okozná a legeslegnagyobb fájdalmat.
Igazából azért merültem bele ilyen részletesen a dolgokba, mert ezekkel a nevekkel, és a személyekkel, akik mögöttük vannak, gyakran érzem azt, hogy nem tudom mit akarnak. Nem, ne értse senki félre, ez nem egy felhívás...inkább egy segélykérés az univerzumhoz, hogy segítsen megfejteni, hogy mi áll ezen nevek mögött.

2009. december 18., péntek

máté.

Róla nem tudok semmit. Ő olyan, aki azért került abba a bizonyos kalapba, mert tetszik. Tetszik a név, aki eddig még nem takar semmilyen személyiséget. Mondjuk ha el kellene gondolkodnom azon, hogy milyen lehet egy vérbeli Máté, akkor talán egy magas, szőke hajú fiúcska jutna eszembe, aki barna bőrű, kicsit szeszélyes és olyan szeretni való.

2009. december 17., csütörtök

áááááron.

Na, ne már!!! Be kell vallanom, hogy ez a kedvenc férfi nevem. Ha egyszer, valami szerencsétlen elvesz feleségül, és én szülök neki egy miniférfit, akkor a gyerkőcnek Áron lesz a neve. Ez így van rendjén.Sajnálom Áron, ég veled!

Ma, szintén átfagyva, az esti órákban Böhönye felé vettem az irányt, mert meg volt az egész énekkar hívva. Koncertet kellett adnunk, méghozzá nekem ebben különleges szerepem volt. Minden versenymű után kiszambáztam a mikrofonhoz, és egy-egy csodaszép idézetet elmondtam a nagyközönségnek. Láthatóan ennek akkora sikere volt, hogy az este végén, ( a megvendégelős résznél) több idős néni, és még a pap is odajött hozzám, hogy gratuláljon az estéhez. Egyszóval csodás estém volt, no meg aztán a falusi ízek...

2009. december 16., szerda

ákos.


Hirtelen emlékrohamom támadt, éppúgy mint Willie Wonká-nak, a Charlie és a csokigyárból. Eszembe jutott egy csomó minden, arról az Ákosról, aki több százezer ember érzéseit,gondolatait el tudja mondani pár sorral. Én is az Ő gondolatain nőttem fel. (persze némi Scorpoins-szal vegyítve) Másrészt eszembe jutott az első barátom, aki történetesen ezt a nevet kapta szüleitől.

Nos, egyelőre ennyit erről a névről, inkább mesélek a mai napomról kicsit. Kaposvárra is beköszöntött a tél, ami történetesen az egyik kedvenc évszakom is. Fagyos reggel után elindultam a tudás oltára felé, és igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. Azt hiszem, sikerült.

2009. december 15., kedd

istván.

Nosza, a Pityu, Isti, Pista is kiesett!Kérdés az, hogy került bele a kalapba? Azt hiszem, ezt már többé nem tudom meg...

2009. december 14., hétfő

péter.

Hát itt vagyok. De Péter már nincs itt. Tegnap ugyanis őt sikerült kihúzni. Talán- titkon a szívem legmélyén-abban reménykedtem, hogy esetleg a Péter lesz a győztes év, mivel ilyen nevű ismerősökben nálam "túltengés" van. A legjobb barátomat(?) is így nevezték el a szülei, több haverom van, aki Peti. Szeretem ezt a nevet, azt hiszem végig kísérte az életemet.Most a legjobb barátomról beszélnék egy kicsit: Ő a tökéletes barát, egy olyan lány számára, aki ki nem állhatja a női csacsogást, a divatról való értekezést, és a hangos sikolyokat. Péter olyan dolgokra mutat rá, amilyenek egy nőnek jelentéktelen információk tömkelege. Ezért is néha zavarban érzem magam mellette, mivel egy-egy kiadós beszélgetés után sokkal inkább érzem magam fiúnak, mint lánynak. Egyszóval bánom a Péterek kiesését, de nem adom fel várom már, hogy szenteste kinek a nevét "dobja majd ki a gép".

2009. december 13., vasárnap

tamás.

Tamás. Ő az első kieső.
Valójában rengeteg Tamás nevű embert ismerek, főleg, hogy édesapám és az öcsém is erre a névre hallgat. A hozzám legközelebb álló Tamás nevű ismerősöm is íjászkodik, csakúgy, mint én. Amiért őt tisztelem, az az emberekhez való hozzáállása, a humora és a stílusa.
Tavaly a születésnapomat egyik ismerősömnél tartottuk. Számomra ez egy meglepetés buli volt, mivel én csak annyit tudtam, hogy szombat este 7 órára kell érkeznem a megadott lakásra. Tortával, sütikkel, apró finomságokkal vártak. Kellemesen mulattuk az időt, amikor Tomi szót kért, és bejelentette, hogy hozott nekem ajándékot. Rengeteg, csodaszép ajándékot kaptam azon az estén, és valójában nem tudtam magammal mit kezdeni. Legnagyobb meglepetésemre, Tomitól egy gitárt kaptam, amit ő, saját maga készített.
"Íjászpályámon"is többször egyengetett már Tomi, amiért nagyon hálás vagyok. Az iskolában több Tamás nevű barátom is van, de mégis, ha ezt a nevet hallom, egy nálam sokkal idősebb férfi jut eszembe.

luca.

Mi lehet egy nőnek a legnagyobb ajándék karácsony táján? Sokaknak parfümök, eljegyzési gyűrű, vagy csupán a gondolata annak, hogy van, akitől ajándékot fog kapni. Sosem szeretettem a hagyományos karácsonyi ajándékokat, mindig valami másra, valami fontosabbra vágytam.

December tizenkettedikén, hajnali 3 órakor keltem, mert várt rám Bécs, ahol jelenleg a vásárok forgatagába kíván utazni minden második turista, velük együtt én is. Annak ellenére, hogy rengetegszer jártam már Bécsben, felettébb élveztem az utat. Nos, mint említettem, a hajnali órákban volt annyi életerőm, hogy belenézzek a naptárba, ahol hatalmas, neon sárga betűkkel villogott a következő felirat az arcomba: LUCA-NAP.

Elhatározásra jutottam: megtalálom a népi jövendölés segítségével annak a szerencsétlen(?) férfinak a nevét, aki majd remélhetőleg a férjem lesz. Telefonkönyv, papír, toll elő és máris kezdődhet a nevek összegyűjtése. Tizenkét férfi... És rengeteg emlék...

Máté
Balázs
Márk
Ákos
Péter
Pál
Dávid
Tamás
Áron
Csaba
István
Ágoston