Holnap Magazin

Felkerült egy versem a Magazin oldalára! Jó olvasgatást, várom a kommenteket!

http://www.holnapmagazin.hu/

Én láttam

Én láttam sírni a bohócot,
láttam táncolni a felkelő napot,
éreztem a hegedűt sírni,
szenvedtem a haldoklót, meghalni.

Láttam csókolni a csillagokat,
hallottam titkos, csodás vágyakat
láttam a pilótát igazán félni,
vágytam a csókodat kérni.

Hallottam a zokogó gyermeket,
éltem meg bűnhődő anyát, s egyebet
Egyszer vágytam igazán a csodát,
márványt láttam, igazi hullát.

Láttalak nevetni a nyomoromon,
éreztem a folyó izzadtságot homlokomon,
ordítottam örömömben,
haldokoltam fájdalmamban.

Kábulok

Érezlek.
A szagod, az ízed, a fáradhatatlan tekinteted
bűze bánt. Azt hiszem, itt vagy velem.

Velem vagy.
Belém bújsz, kibélelsz, tiéddé válok
húzol a földön, vergődöm, kábulok.

Nem félek

Te most komolyan nem nézel rám?
azt hiszem, nekem még mindig fáj
pedig már nem kellene, sőt jobb lenne
ha felfognám, nem kellettem, nem lehettem.

De nekem ez nem megy. Egyszerűen képtelen vagyok.
pedig én csak a szép kerek fokhagymát akarom.
Jajj, hát mit izélsz? meglátni és megcsodálni
a szád sarkában bújó kis aprót, és várni.

Hidd el, hogy nekem így jó,
hogy velem nem túloz a szó
nem bánt a puszta kezed
csupán a kérlelő tekinteted.

Találd meg az élet

Azt hiszed, elárultak,pedig ha
tudnád, mennyire kínzott volt
tudta, hogy nem mindig van igaza,
talán otthon, egyedül, mélyen otthon.
Most biztos úgy érzed, fáj, amit tettél
tudom most úgy igazán, nagyon elmenekülnél
de tudod, a falak is súgják, ilyen az élet,
fiatal vagy még, nem találtad meg a élet.
Bújhatsz a kabátodba, szakadhat a hó
hiheted rendületlen, hogy meghallgat a mindenható
de nem! üvöltsd magadnak: fogd fel
ő sem képes kivédeni a sérüléseidet.
Majd kedden, a szerencsés napon
mosoly ül majd a szádon, ott az arcodon
és megtanulhatod, játszani nem vele kell
hanem a nagybetűssel, az élettel, a tiéddel.

Nem vagy többé idegen, se gonosz,
szerető vagy, rohanó villamos
most jön a kezdet, a telistele élet
ígérem, megtaláljuk ketten az élet.

Esetleg

Én azt hittem, akarod.
A márvány testet a bőrödön,
a szemem világa az alkonyod
nem kéne más, csak a bőröndöd.

Érintés lebeg a kihűlt szájon,
azt hittem, talán-esetleg
nem kell egyedül feküdnöm az ágyon,
veled, veled, veled esetleg.

Veled és most.

Az érzés megfoghatatlan.

Megjelent életem első novella-és verseskötete, a Lélekostrom. Az író-olvasó találkozóról majd később tájékoztatok mindenkit, addig is itt a Facebook-oldalam, tessék lájkolni.

Köszönöm Nektek!