"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2011. szeptember 19., hétfő

Én láttam

Én láttam sírni a bohócot,
láttam táncolni a felkelő napot,
éreztem a hegedűt sírni,
szenvedtem a haldoklót, meghalni.

Láttam csókolni a csillagokat,
hallottam titkos, csodás vágyakat
láttam a pilótát igazán félni,
vágytam a csókodat kérni.

Hallottam a zokogó gyermeket,
éltem meg bűnhődő anyát, s egyebet
Egyszer vágytam igazán a csodát,
márványt láttam, igazi hullát.

Láttalak nevetni a nyomoromon,
éreztem a folyó izzadtságot homlokomon,
ordítottam örömömben,
haldokoltam fájdalmamban.

4 megjegyzés:

  1. Mintha kicsit olyan érzés fogna el, mint a mostani időjárás: hideg, szürke........
    Szokás szerint tetszik! :-)

    Kicsit többet is írhatnál!

    VálaszTörlés
  2. Szürke. Igazodik az időhöz. Ígérem, írok.

    köszönöm

    VálaszTörlés
  3. Percek peregve építik a napot,
    Hetek remegve az egész hónapot.
    Egy hónapja egyedüli létem,
    Kigyógyulok Belőle? Kétlem.

    Kicsit beszürkült az én kedvem is.... :-(

    De inkább Te írj, nekem nem megy olyan jól.

    VálaszTörlés
  4. Még egy költö? Szerintem Kaposvár nem is a festök városa, hamen a inkább a Verseké...

    VálaszTörlés