"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2011. szeptember 25., vasárnap

Tegnap éjjel veled

Zúg az éjszaka, ketten vagyunk benne,
pörög a víg éjjel, fogod a kezemet,
Áttörsz a pajzson, feltéped a szívem,
belebújsz a ruhádba, nem hagysz el engem.
Bennem vagy. A magamévá választottalak
ha hagyod, ha nem én ma megtáncoltatlak
hadd folyjon a sör ki a csupasz kezedből,
hátha akkor végre nekem levetkőzöl

Ülj mellém, fogj az öledbe
tedd a kezed a fenekemre
simogasd a kezem, úgy mint
egy férfi akinek egy nő tetszik.

2 megjegyzés:

  1. Végre kezdesz a régi lenni!

    Remélem meg is simogatták, nem csak hiú ábránd volt.

    Tetszik.
    Tovább! Még!

    VálaszTörlés