- Emlékszel még arra, mikor megismerkedtünk... akkor azt mondtad, neked van saját eseted, egy ideálod, aki tökéletesen megfelel az elvárásaidnak, aki képzeleted és vágyaid álma....?
- Akkor még elhittem azt, amit a szerelemről mondtak, tudod, hogy mindenkinek van egy esete, egy típus, aki nagyon bejön neki minden téren. Azóta sok mindent megértem, már másként gondolom...
- Tudod, én még emlékszem arra, amit vágyaid és álmaid lányáról mondtál... minden részletre emlékszem: a szemére, az alakjára, a haja színére mindenre, de komolyan!
- Mondtam már, hogy azóta ez megváltozott!
- Jó, persze, tudom, de akkor is... én nem vagyok az eseted. Nem vagyok olyan szép, mint azok a lányok, akikkel régen láttalak, én nem vagyok olyan tökéletes, mint ők. Én tulajdonképpen nem olyan vagyok, amilyennel te valaha is boldog lehetsz...
- Igazad van, nem lehetek melletted boldog, mert úgy érzed, meg kell felelned valaminek, ami már régen nem létezik. Én már most boldog vagyok veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése