Álmodj velem

Kesernyés álom,
magamat parlagon találom,
a forró dunyha habjaiban,
végtelen álom karjaiban.

Sűrűn cikáznak a gondolatok,
zakatolnak a pillanatok,
felébreszt a félhomály,
bajban zaklat a párkány.

Belecsókolsz a szemembe,
forrón kacagsz a tenyeredbe,
bújsz az ölembe,
lábad felhúzod, bele a kezembe.

Este van. Aludnunk kéne.
Az éjjel rémít, a sikoly félne.
Én csak nézlek, csodállak,
szavaid bőröm szívja, hallgatlak.

Álmodj velem!
Szíved vigyázom, kezed őrizem,
csókolom a ráncaid,
a forró tagjaid.

Jajjneharagudj rááááám. Én olyan balga vagyok.

Szeretlek, na!

Jajjde jajj nekem. De szeretlek!

Szerelmünk

Mi együtt,
nélkülük
láncolva,
harcolva.

Örökösen,
görcsösen,
émelyítve,
emlegetve.

Szerelmünk napjai,
vad álmunk kalandjai,
széthullni látszik,
szívünkkel játszik.

Parlagi sas

Amint hazaértem a gondolataim dühöngő viharként taszítottak a pokolba. Nem menekülhettem tovább előlük, szembe kellett néznem velük. Valójában semmi értelme nem lett volna a bujkálásnak, hiszen biztos, hogy rám találtak volna.

Nagyon felzaklatott a találkozás. Nem akartam elhinni, hogy valóban létezik szerelem első látásra. Abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán szerelem ez, vagy csak a szeretet hiánya ébresztett bennem ekkora vágyat a szerelemre. Kívánságaim beteljesülni látszottak: minden esti imámban azt kértem az Istentől, hogy küldjön nekem valakit, aki szerethet. Aki mindent elsöprő szeretettel néz majd rám, akinek a mellkasára fekhetek, ha fáradt vagyok. Egy emberért imádkoztam, aki képes lehet elhitetni velem azt, amit a mesékben olvashattam. Azt, hogy létezik szerelem. Eddig még nem kaptam senkit, pedig vártam ám, készültem arra, hogy egyszer csak betoppan majd az életembe. Minden reggel új erővel, hittel, akarattal vágtam neki a munkának, az életemnek. Rendületlenül hittem, hogy a férfi, akit magamban magas, barna hajú, hatalmas zöld szemű férfinak képzeltem, eljön majd, boldogok leszünk a két csodaszép és makkegészséges gyermekünkkel. Aztán este fáradtan, koszosan és végtelenül boldogtalanul sírva újra könyörögtem az álomférfiért. És reggel megint új úterővel csinosítottam magam a nagy találkozóra és reménykedtem. Este megint csalódtam. És ez így ment két teljes évig. Aztán egyre ritkábbak lettek az imák, a hitem is alábbhagyott és lassan már azt hittem, örökké így kell majd élnem. Akkor jött ő.

Összetartozunk

Kézen fogás.

Egy átlagos, mindennapos kapcsolatban a közös lét egyik legalapvetőbb formája lenne ez. A mi szerelmünk közel sem mondható átlagosnak. Különböző életstílusunk, különböző vonzáskörzetünk egytől-egyig azt bizonyítja, nekünk valóban meg kell dolgoznunk a másik szeretetéért. Minden apró mozdulatunkkal, minden cselekedetünkkel a másik boldogságáért dolgozunk szüntelen. Előteremtjük a közös délutánokat, forró kávét és kakaót szürcsölünk a kanapén ülve. Olykor vitatkozunk, nem értjük meg egymást. Aztán lassan, megfontoltan rájövünk mindketten, hogy a másik nélkül élni veszedelmes kínokkal egyenlő. Harcolunk a saját igazunkért, nem értünk egyet, de mégis, mindig visszatalálunk.
Vannak gesztusok, melyek sokat érnek. Nincs két egyforma kapcsolat- mindegyikben más jelent nagyobb kihívást. Alapvető, hogy minden pár kézen fogva jár-kel az utcán. Ezzel jelzik: ők ketten összetartoznak, nincs az a cunami, földrengés, hurrikán vagy éppen tornádó, amely szétválaszthatja őket. Ők ketten egyek.
Mi sosem fogtuk meg egymás kezét. Én, jószerivel az elkötelezettségtől rettegve, mindig visszautasítottam ezt a lehetőséget. Télvíz idején kezeimet mélyen elástam a zsebembe, vagy kezembe vettem ütött-kopott piros mappám. Tiltakoztam, foggal-körömmel hadakoztam a kézen fogás ellen.
Félénken, szinte ösztönösen nyúltam a hűvös kezéért. Erősen öklömbe zártam, szorosan tartottam. Kifejeztem, hogy összetartozunk.

"Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd."
Voltaire

Kedves Olvasóim!

Amennyiben érdekelnek Benneteket a Modell-leszek magazin által indított pályázatra beküldött munkáim, az alábbi linket elolvashatjátok őket, és szavazhattok.
Minden egyes szavazatot nagyon köszönök.

http://www.modell-leszek.hu/a-horrorszineszno-esete-a-bohoccal/
http://www.modell-leszek.hu/keszen-allsz-a-modellvilagra/

A Somogyi Hírlap pénteki számában megjelent az Örök álmok című versem. Itt olvashatjátok.

Kívánságaim

Az örökkévalóság legtisztább homálya,
Az évezredek legszörnyűbb nótája
Csillog a szemedben.

A reggeli félhomályban,
Bőröd kesernyés varázsa
Ámítja szívemet.

Két tenyered forró érintése,
Szíved egyenletlen verése
Dobol a lelkemen.

Szenvedélyes csókod a számod,
Forró ölelésed derekamon
Legyen örök

Álmos mosoly szád szélén,
Vizes törölköződ kádam szélén
Legyen mindig.

Szerelmed örökös izzása,
Tested lázbeli csillogása
Legyen csak az enyém.