Kesernyés álom,
magamat parlagon találom,
a forró dunyha habjaiban,
végtelen álom karjaiban.
Sűrűn cikáznak a gondolatok,
zakatolnak a pillanatok,
felébreszt a félhomály,
bajban zaklat a párkány.
Belecsókolsz a szemembe,
forrón kacagsz a tenyeredbe,
bújsz az ölembe,
lábad felhúzod, bele a kezembe.
Este van. Aludnunk kéne.
Az éjjel rémít, a sikoly félne.
Én csak nézlek, csodállak,
szavaid bőröm szívja, hallgatlak.
Álmodj velem!
Szíved vigyázom, kezed őrizem,
csókolom a ráncaid,
a forró tagjaid.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése