Elő szilveszter? Ki tart ilyet manapság?Hát persze hogy mi!
Tegnap este lázas készülődés közepette csináltam egyszerre a hajamat, a sminkemet, a kaját plusz még öltöztem is.
Szokásos társaság, szokásos buli, de valahogy még is különbözött az előzőktől. Zavart arcok helyett ez a hat fő-beleértve személyemet is- felfokozott, hangulatos estét hozott össze. Az egyik barátnőmmel, Csillával készítettünk szendvicseket, ill. a lakást elfogadható állapotba hoztuk. Miután ezekkel elvégeztünk, jött a karaoke majd a tánc. Összességében viszonylag korán hazatértem, ennek ellenére három órát sikerült aludni.
(majd folytatom->időhiány)
2009. december 29., kedd
2009. december 25., péntek
karácsony
Előre is szeretnék elnézést kérni a kedves Olvasóimtól az esetleges szomorú hangvételért. November hónaptól kezdődően én nem nézek híradót.Édesanyám mindig azt mondja, hogy olyannyira gyenge a szívem, és olyannyira félek az esetleges csalódásoktól, hogy képes lennék belehalni egy-egy sokkoló hírbe. És sajnos, azt kell mondanom, teljesen igaza van. S, hogy mégis hogy jön ez a karácsonyhoz? Egyszerűen nem bírom elviselni a világ romlottságát, és bántja a lelkem a világ értelmetlen pusztulása. Ennél jobban már csak a gyilkosokra vagyok mérges. Az én véleményem szerint- elnézést érte- nincs mentség a gyilkosságra. De ilyenkor, amikor már a Főutca is pompában csillog, a város is magára húzza hófehér leplét, ilyenkor még jobban fáj, ha valaki- akár ismertem, akár nem- el kell veszíteni. Ezért Szenteste gyakran gyújt az egész család gyertyát, azokért, akik nincsenek itt.
Őszintén sajnálom, hogy az év legszebb ünnepről én így emlékezem meg, de számomra a sok finom étel, és miegymás mellett ott az emlék. Egy barátom szavait idézve: "De emlékezni jó, emlékezni kell, ezt mondta neki mindenki, az emlék nélküli halovány képmásai az életnek, röpke kis életű alattvalói a nagy fekete úrnak, és nyelvükkel még sok mindenről állítottak sok mindent, hittek a maguk igazában, saját valótlan üvegbúra világukban."
Ezekkel a gondolatokkal szereténk igazán boldog, békés karácsonyt kívánni mindenkinek!
Őszintén sajnálom, hogy az év legszebb ünnepről én így emlékezem meg, de számomra a sok finom étel, és miegymás mellett ott az emlék. Egy barátom szavait idézve: "De emlékezni jó, emlékezni kell, ezt mondta neki mindenki, az emlék nélküli halovány képmásai az életnek, röpke kis életű alattvalói a nagy fekete úrnak, és nyelvükkel még sok mindenről állítottak sok mindent, hittek a maguk igazában, saját valótlan üvegbúra világukban."
Ezekkel a gondolatokkal szereténk igazán boldog, békés karácsonyt kívánni mindenkinek!
2009. december 20., vasárnap
csaba. balázs
A kalapból való kihúzását ennek a névnek két hangos szívdobbanás követte. Elkezdett zakatolva verni a szívem, hangosan, éppen ki nem ugrott a helyéről. Éreztem, hogy a szívem a mutatóujjam utolsó ujjpercében dobog. Nem volt mit tenni, fel kellett kelnem, nem hagyhattam, hogy az emlékeim lerohanjanak és hadjáratot indítsanak ellenem. Szünet első napja...cö, szuper.
Van egy Csaba. Ő nagyon Csaba. Nem tudom egyetértene-e velem abban, hogy a kettőnk kapcsolata a kommunikáción alapul. Az egymásba vetett kölcsönös bizalom, hogy tudom, ha neki elmondok valamit, az örökre az ő szívében marad. Érzem, hogy érdekli a mondanivalóm, és én is szívesen hallgatom az ő történeteit. És még hogy nem létezik barátság férfi és nő között...
Drága Csabát követte Balázs...
Van egy Csaba. Ő nagyon Csaba. Nem tudom egyetértene-e velem abban, hogy a kettőnk kapcsolata a kommunikáción alapul. Az egymásba vetett kölcsönös bizalom, hogy tudom, ha neki elmondok valamit, az örökre az ő szívében marad. Érzem, hogy érdekli a mondanivalóm, és én is szívesen hallgatom az ő történeteit. És még hogy nem létezik barátság férfi és nő között...
Drága Csabát követte Balázs...
2009. december 19., szombat
máté, dávid.
Számomra két abszolút közömbös név. Valójában két olyan név, amihez rengeteg átlagos emlék kapcsolódik. Igazából az ilyen emlékekre szeretek a legjobban visszaemlékezni, mert ezek mindennapiak, és a maguk módján egyszerűek. Ilyen név például a Gyuri, más szóval György, András, és akár még a Bence is.
Érezted már úgy, hogy az, amit mutatni próbálsz, az a dolgok közelében sincs egyáltalán? Gondolkoztál már azon, hogy nem lenne-e jobb, ha mindenki tudná, hogy ki mit gondol a másikról? Mennél az utcán, megbámulnál egy helyes fiút, és kiolvasnád a fejéből, hogy mit érez, mit gondol rólad valójában. Néha azt kívánom, bárcsak így lenne. Persze ezek után villámgyorsan elvetem a gondolatot, mert rájövök, hogy úgy senki sem szeretné a másikat. Hisz' -ha van párod, akkor most biztosan helyeselsz- elég arra gondolni, hogy néha úgy érezzük, hogy a másiknak kicsit nagy a feneke, vagy ilyesmi kicsiny problémákra fordítunk nagy figyelmet, és mégsem mondjuk, mert tudjuk, hogy ezzel fájdalmat okozunk. Az a fajta gondolatolvasás, amit én (néha) szeretnék birtokolni, az valószínűleg nekem okozná a legeslegnagyobb fájdalmat.
Igazából azért merültem bele ilyen részletesen a dolgokba, mert ezekkel a nevekkel, és a személyekkel, akik mögöttük vannak, gyakran érzem azt, hogy nem tudom mit akarnak. Nem, ne értse senki félre, ez nem egy felhívás...inkább egy segélykérés az univerzumhoz, hogy segítsen megfejteni, hogy mi áll ezen nevek mögött.
Érezted már úgy, hogy az, amit mutatni próbálsz, az a dolgok közelében sincs egyáltalán? Gondolkoztál már azon, hogy nem lenne-e jobb, ha mindenki tudná, hogy ki mit gondol a másikról? Mennél az utcán, megbámulnál egy helyes fiút, és kiolvasnád a fejéből, hogy mit érez, mit gondol rólad valójában. Néha azt kívánom, bárcsak így lenne. Persze ezek után villámgyorsan elvetem a gondolatot, mert rájövök, hogy úgy senki sem szeretné a másikat. Hisz' -ha van párod, akkor most biztosan helyeselsz- elég arra gondolni, hogy néha úgy érezzük, hogy a másiknak kicsit nagy a feneke, vagy ilyesmi kicsiny problémákra fordítunk nagy figyelmet, és mégsem mondjuk, mert tudjuk, hogy ezzel fájdalmat okozunk. Az a fajta gondolatolvasás, amit én (néha) szeretnék birtokolni, az valószínűleg nekem okozná a legeslegnagyobb fájdalmat.
Igazából azért merültem bele ilyen részletesen a dolgokba, mert ezekkel a nevekkel, és a személyekkel, akik mögöttük vannak, gyakran érzem azt, hogy nem tudom mit akarnak. Nem, ne értse senki félre, ez nem egy felhívás...inkább egy segélykérés az univerzumhoz, hogy segítsen megfejteni, hogy mi áll ezen nevek mögött.
2009. december 18., péntek
máté.
Róla nem tudok semmit. Ő olyan, aki azért került abba a bizonyos kalapba, mert tetszik. Tetszik a név, aki eddig még nem takar semmilyen személyiséget. Mondjuk ha el kellene gondolkodnom azon, hogy milyen lehet egy vérbeli Máté, akkor talán egy magas, szőke hajú fiúcska jutna eszembe, aki barna bőrű, kicsit szeszélyes és olyan szeretni való.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)