Előre is szeretnék elnézést kérni a kedves Olvasóimtól az esetleges szomorú hangvételért. November hónaptól kezdődően én nem nézek híradót.Édesanyám mindig azt mondja, hogy olyannyira gyenge a szívem, és olyannyira félek az esetleges csalódásoktól, hogy képes lennék belehalni egy-egy sokkoló hírbe. És sajnos, azt kell mondanom, teljesen igaza van. S, hogy mégis hogy jön ez a karácsonyhoz? Egyszerűen nem bírom elviselni a világ romlottságát, és bántja a lelkem a világ értelmetlen pusztulása. Ennél jobban már csak a gyilkosokra vagyok mérges. Az én véleményem szerint- elnézést érte- nincs mentség a gyilkosságra. De ilyenkor, amikor már a Főutca is pompában csillog, a város is magára húzza hófehér leplét, ilyenkor még jobban fáj, ha valaki- akár ismertem, akár nem- el kell veszíteni. Ezért Szenteste gyakran gyújt az egész család gyertyát, azokért, akik nincsenek itt.
Őszintén sajnálom, hogy az év legszebb ünnepről én így emlékezem meg, de számomra a sok finom étel, és miegymás mellett ott az emlék. Egy barátom szavait idézve: "De emlékezni jó, emlékezni kell, ezt mondta neki mindenki, az emlék nélküli halovány képmásai az életnek, röpke kis életű alattvalói a nagy fekete úrnak, és nyelvükkel még sok mindenről állítottak sok mindent, hittek a maguk igazában, saját valótlan üvegbúra világukban."
Ezekkel a gondolatokkal szereténk igazán boldog, békés karácsonyt kívánni mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése