Számomra két abszolút közömbös név. Valójában két olyan név, amihez rengeteg átlagos emlék kapcsolódik. Igazából az ilyen emlékekre szeretek a legjobban visszaemlékezni, mert ezek mindennapiak, és a maguk módján egyszerűek. Ilyen név például a Gyuri, más szóval György, András, és akár még a Bence is.
Érezted már úgy, hogy az, amit mutatni próbálsz, az a dolgok közelében sincs egyáltalán? Gondolkoztál már azon, hogy nem lenne-e jobb, ha mindenki tudná, hogy ki mit gondol a másikról? Mennél az utcán, megbámulnál egy helyes fiút, és kiolvasnád a fejéből, hogy mit érez, mit gondol rólad valójában. Néha azt kívánom, bárcsak így lenne. Persze ezek után villámgyorsan elvetem a gondolatot, mert rájövök, hogy úgy senki sem szeretné a másikat. Hisz' -ha van párod, akkor most biztosan helyeselsz- elég arra gondolni, hogy néha úgy érezzük, hogy a másiknak kicsit nagy a feneke, vagy ilyesmi kicsiny problémákra fordítunk nagy figyelmet, és mégsem mondjuk, mert tudjuk, hogy ezzel fájdalmat okozunk. Az a fajta gondolatolvasás, amit én (néha) szeretnék birtokolni, az valószínűleg nekem okozná a legeslegnagyobb fájdalmat.
Igazából azért merültem bele ilyen részletesen a dolgokba, mert ezekkel a nevekkel, és a személyekkel, akik mögöttük vannak, gyakran érzem azt, hogy nem tudom mit akarnak. Nem, ne értse senki félre, ez nem egy felhívás...inkább egy segélykérés az univerzumhoz, hogy segítsen megfejteni, hogy mi áll ezen nevek mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése