A kalapból való kihúzását ennek a névnek két hangos szívdobbanás követte. Elkezdett zakatolva verni a szívem, hangosan, éppen ki nem ugrott a helyéről. Éreztem, hogy a szívem a mutatóujjam utolsó ujjpercében dobog. Nem volt mit tenni, fel kellett kelnem, nem hagyhattam, hogy az emlékeim lerohanjanak és hadjáratot indítsanak ellenem. Szünet első napja...cö, szuper.
Van egy Csaba. Ő nagyon Csaba. Nem tudom egyetértene-e velem abban, hogy a kettőnk kapcsolata a kommunikáción alapul. Az egymásba vetett kölcsönös bizalom, hogy tudom, ha neki elmondok valamit, az örökre az ő szívében marad. Érzem, hogy érdekli a mondanivalóm, és én is szívesen hallgatom az ő történeteit. És még hogy nem létezik barátság férfi és nő között...
Drága Csabát követte Balázs...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése