Emlékszem mit mondtál a szerelemről, hogyan döntöttél a hűvös ablakpárkánynak azon a forró, tüzes nyári estén. Az orrod szép vonala hogyan karcolta az enyémet keresztbe-kasul, a szám hogyan várta a szent oltalmat a tiédtől. A kezed hogyan simította végig a derekam, hogyan omlott az öled az enyémbe. A hajad milyen puha volt, ahogy a kezeim elveszni látszottak benne, amikor végigsimítottam minden kusza kis szálat.
Emlékszem, hogyan néztük a várost a dombról, ahogy reszketett a hideg szél köztünk, s ahogy kiszorítottad azt. A fények táncát hogyan vitte tovább a nagyváros kegyetlen porzuhataga, hogyan ékesítette az eget a füst, a gomolygó szürke köd. Hogyan futott a vér fel s alá a kezemben, hogyan vert a szíved, mikor a vállad kis apró gödrében megpihentem. Hogyan rajzolódtak ki a kezed vékony kis erei a hideg éjszakán.
Emlékszem, hogyan váltál el tőlem, mint anyjától a gyermek, mint nőtől a férfi, mint kedvestől a kedves. Hogyan loptad el az utolsó csókom, amikor visszaléptél, hogy egy kereket, egy egészet odacsókolj. Hogyan mosolyogtál melegen gesztenyeszemeddel, a kis kerek gombocskákkal, amelyek életet lehelnek belém. Hogyan csókoltál meg.
Mondd, lesz még emlékem?
Nagyon szép. Mostanában jó formában vagy, azt hiszem ennek örül mindenki..., én is
VálaszTörlésKöszönöm szépen. próbálok az emlékeimből, tapasztalataimból táplálkozni.:)
VálaszTörlés