"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2011. október 24., hétfő

Valld be

Azt hiszem, mindig velem vagy ha kell,
basszus, de nehezen jön a számra a szó,
a kérés, a pillanat, a halovány perc sem
pedig itt az idő, hogy tudd:nekem veled jó.

A levegő, a gomolygó, borús köd vagy,
ha kell, neked én levetkezem önmagam,
megérdemelsz-e vagy sem, émelyítő
levegő vagy, mocskos, de levegő!

Valld be, hogy akarod, akkor is és most
szeretkezni, ölelni, forrót és jegeset,
vakon a mélybe üvölteni, hogy: nem sok!
Pont elég, pont jó, végre szerethetem!

4 megjegyzés:

  1. igen, tetszik. Pont elötte olvastam egy idös holland költö verseit, aki az elmúlással foglalkozik és talán csak az évtizedek elött átélt erotikus emlékek enyhítik a szomorúságát. Sajnáltam. Ès utána olvastam a te versedet, ami a fiatalság pulzusát örökíti meg, nem az elmúlásét. Jól esett. Ezért üvöltöttem, mert abban a pillanatban jót tett a versedet olvasni...

    VálaszTörlés