Köszönöm

Nem volt egyszerű, küzdenem kellett- de nem erről szeretnék beszélni.
Szeretném megköszönni, hogy láthatatlanul, vigyázva, engem óvva mellettem álltatok. Minden közhelyt bevetnék, ha igazán meg tudnám köszönni, de tisztában vagyok vele, hogy nem lehet szavakkal kifejezni a hálám. Minden apró szó, tekintet elárulja, hogy mennyire boldog vagyok a tudattól: ennyien szerettek.
Mára már jól vagyok. A lábam sem fáj annyira, igyekszem vigyázni magamra. Még szükségem van a mankóimra, ám már egészen szépen mozgok.Figyelnem kell az egyensúlyomra, a tartásomra, koncentrálnom kell. A segítségetekkel minden sokkal egyszerűbb, egyszerűbben leküzdhetőnek tűnt- bár lehet, hogy az is volt.

Köszönöm Nektek.

Köszönöm Panni, Vera, Kármen, Bence, Pisti, Ákos, Mérinéni, Csillu, Ati, Tomi, Öcsi, Eszter, Betti, Petra, Bani, Lilla, Eme, Gréti, Csabi, Szandi, Dominika, Tádé, Adri, Merci, Niki, Dóri,Dorina, Ági, Ádám, Soma, Ágoston, Vivi, Éva, Máté, Klaudia, Ivi és Nektek is többiek, ismeretlen ismerősök, láthatatlan olvasók, titkos barátok, régmúlt szerelmek!