Mellettem ülsz- csendben szuszogsz,
Élsz, létezel, szerves részét képezed a világomnak.
Fontos vagy- egy jó ideje már, hogy ez áll az arcképed mellett.
Tele vagyok szúnyogcsípésekkel- Te ezt tényként közlöd, majd finom ujjaiddal lassan összekötöd apró, piros pöttyeim sokaságát,
Játszol, szórakozol, természetesen velem, nem rajtam.
Csodálkozol, mikor forró teával köszöntelek,
Elámulsz, mikor magam készítem azt.
Sírok, mindenem sajog.
Fáj, ha rám nézel, velem vagy, vigyázol rám.
Apró pontjaim lángokban égnek, testem elölti a láz.
Felégek, megsemmisülök, a testemben átkozott vérszívóméreg lángol.
Akarlak még egyszer, de már késő.
Felemésztődtem. Vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése