"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2010. október 24., vasárnap

Bánts már! Mire vársz?!

Képes vagyok megújulni, időről-időre megváltozni, de nem vagyok képes átalakulni egyik napról a másikra óvónéniből kurvába. Nem tudok tollvonásnyi változtatásokat felvállalni, nem vagyok spontán döntéshozó. Képtelen vagyok féken tartani az indulataimat amikor rólunk van szó. Kis ideje már nem létezik nő és férfi külön. Egyben vagyunk.

Bánts!

Tekinteted pofonként csapja meg az arcom,
Parázslik, harag gyúl benne- féltem szemem, takarom.
Gyűlölj!Üss! Ölj már végre meg! én azt akarom.

Szíts szöges, gyilkos átkot csalfa fejem felé,
Verj láncra, csókolj szüntelen, hogy vágyjak hóhér elé.
Bánts már! hulljon fekete kendő szemem felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése