Rabnő

Túl sok minden van, amit bánok. Bánunk.

Emlékszel? A tóparton öltünk szerelemtől részegülve, mikor felpattantál, és kérleltél, ússzam veled egyet a hűs tó vizében. Együtt ugrottunk a stégről, együtt merültünk alá ezernyi ölelő hab rabságában.

Túl kevés becsülendő tulajdonságom van. Tulajdonságunk van nekünk.

Akkor és ott nagyon csúnyán viselkedtünk. Megígértük, időben otthon leszünk, és véget vetünk életünk első közös hétvégéjének. Ennek ellenére ismételten kint aludtunk a parton, ezzel megszegve a szabályokat.

Annyit hibázok. Hibázunk.

Másnap kiábrándultan, fázva ébredten kócos hajamat rendezgettem szorosan a fülem mögé. Te mellettem szuszogtál, védtelen voltál. És én kegyetlenül otthagytalak. Lesétáltam a partra, és nem jöttem többé.

Én annyira félek.

Akkor és ott engem elraboltak. Török rabnő lettem. Én nem akartalak téged elhagyni, de ők kérdezés nélkül kötözték össze kezeimet. Véresre kapartam, hátha a szoros kötél elgyengül. De nem gyengült.