Az idő komorrá vált, a vörösesbarna faleveleket a hűvös őszi szél kergeti maga előtt. A távolban roskadozó, letűnt fák halovány emlékei körvonalazódnak, életlen, sivár képet hagyva maguk után.
Irracionálisan boldog minden.
Fehér pelyhek hullnak alá a hatalmas égi dunyhából, szelíden megpihennek orromon, furcsa hidegséget égetnek a bőrömbe. Bőrkesztyűvel félrekotrom a pelyhet, az lassan vízcseppé gömbölyödik, és lehull a mocskos földre.
Irracionálisan boldog minden.
legyél te is irracionálisan boldog, jó? ;)
VálaszTörlésnem ártana már :)
VálaszTörlés