Kövess, és én majd vezetlek
az úton, mely neked van kikövezve.
Gyere vele, és én szeretlek
majd akkor is, ha mindenki megszökne.
Siess! hív a végtelen, én nem
várok örökre. Nem tehetem.
Van -e csekély óra, mely
egyszer hozzám elvezet?
Karon foglak. Elviszlek oda,
ahova a csoda sem jár.
A pokoli erdő hűs zajába,
oda zárlak én téged már.
Csakhogy itt vagy! már vártalak,
évezredek óta ülök szakadatlan.
Téged bámullak, reád vágyom
életem érted oda adom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése