a hold fent szalad a hosszú, fekete égen,
fent eregeti végtelen szárnyát,
elröpül a tengerekre, vízre száll, majd a világok
találkozásánál veled hál,
megszeret, megtorol, érted harcol,
neked világít rendületlen,
nem bánt, nem ostromol, csak félt, nagyon szeret,
elringat a pokolba, felrepít a mennybe,
megriaszt, megrémít, szerelembe ejt,
azt hiszed véged, pedig most kezdődik csak az élet,
veled szeretkezik, az égbolt beleremeg, viharok váltják egymást,
nagy a szenvedély,
nincs szenvedés,
béke,
szerelem,
tűz,
és mély, őszinte, igazi.
A hold tánca az égen egyre világosabb, egyre kerekebb, a szerelme kibontakozni látszik, és a fény mindent, és mindenkit eláraszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése