Csend van. Csak a tested játszik az enyémmel, kecsesen járjuk a magunk táncát, az ágyon a levegőben, a falon, mindegy hogy hol, csak egy számít: mi ketten. Izzik a homlokodon a kéj minden apró cseppje, ordít a tested, velem akarja, csak velem. Őrültek vagyunk, rohanunk a közös cél felé, dübörögnek a vágy kéjes lovai az öröm egén, majd lassan, és egyre biztosabban tör ránk a mély, ösztönös lényünk. Óriási zaj lett, zuhog a fülem mellett a hangod, a leheletedet érzem.
Megmenekültünk, együtt vagyunk. A föld is beleremegett, kirobbant az érzés, a pillanat, a legszentebb csoda.
(Nekem a huszonkettedik, Neked a második.)
Megmenekültünk, együtt vagyunk. A föld is beleremegett, kirobbant az érzés, a pillanat, a legszentebb csoda.
(Nekem a huszonkettedik, Neked a második.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése