Ez a nő minden kis apró mocsok legnagyobb okozója, a leginkább hibás lény a földön, az eredendő bűn és az eredendő bűnös. A nő letaszít a Pokol legmélyebb bugyrába, megöl, feltépi tested kis kalodáját és kiszipolyozza a lelked, bánt, nyomorba dönt, eltávolít a világtól és minden valamire való kis apró örömtől. Letépi megfáradt testedről a mocskos ruhát, hagyja, hogy a küszöbön ázz, hogy megfázz, nem engedi, hogy szabad legyél. Foggal-körömmel ragaszkodik az igazához, véresen komolyan vesz mindent, de tényleg, szó szerint mindent, még az sem érdekli, ha nyilvánvalóan nem neki van igaza. Szemei összeszűkülnek, szájába élesen harap bele, a vér összegyűlik a ránctalan, sima homlokán. Haragra kel, csapkod, lökdös, elégedetlen, minden szavadra ugrik, azt mondja gyűlöl, pedig nem úgy tűnik.
Néha fáradtan dől le az ágyba, van, hogy esetlenül fest, sőt, néha kifejezetten idegesítő és tudálékos. Van, hogy nem olyan jártad a témában, mégis beleüti az orrát. Többször előfordul, hogy ne lát, csak néz, ezzel kellemetlen helyzetbe sodorva magát.
Van, hogy ki kell dobni a serpenyőt, mert beleégeti a kaját. Néha a konvektor tetejére is olyan dolgokat tesz, amiket nem kellene.
Esténként bátran bújik melléd, mert tudja, te így is szereted.
Máskor reggel teát készít neked, majd lágy mosollyal és mentaízű csókkal ébreszt. Mint anyamadár a fiókáit, úgy enged téged is útra, és nem zavarja, ha este későn térsz haza, tudja, hogy mindenkinek jár a pihenés. Nem féltékeny, nem kérkedik a szeretetével, nem üti bele az orrát olyan dolgokba, amikről tudja, semmi köze sincs hozzá. Szelíd, ártatlan, de belül, ott mélyen mégis kicsit rossz, kicsit romlott, pont amennyire azt te megkívánod.
Néha váratlanul süt neked, van, hogy felhív, ha beteg vagy, ápol. Nem várja el, hogy meglásd a nyilvánvaló dolgokat, nem nevet ki, ha megbotlasz, vagy figyelmetlen vagy. Mindig, igen, abban az esetben is, ha tudja nincs igazad, kiáll melletted.
Soha, hangsúlyozom soha nem vár el lehetetlen dolgokat, de ő természetesen mindent teljesít neked. Főz, mos, takarít, de vajon szeret is?
Lehet választani.
Néha fáradtan dől le az ágyba, van, hogy esetlenül fest, sőt, néha kifejezetten idegesítő és tudálékos. Van, hogy nem olyan jártad a témában, mégis beleüti az orrát. Többször előfordul, hogy ne lát, csak néz, ezzel kellemetlen helyzetbe sodorva magát.
Van, hogy ki kell dobni a serpenyőt, mert beleégeti a kaját. Néha a konvektor tetejére is olyan dolgokat tesz, amiket nem kellene.
Esténként bátran bújik melléd, mert tudja, te így is szereted.
Máskor reggel teát készít neked, majd lágy mosollyal és mentaízű csókkal ébreszt. Mint anyamadár a fiókáit, úgy enged téged is útra, és nem zavarja, ha este későn térsz haza, tudja, hogy mindenkinek jár a pihenés. Nem féltékeny, nem kérkedik a szeretetével, nem üti bele az orrát olyan dolgokba, amikről tudja, semmi köze sincs hozzá. Szelíd, ártatlan, de belül, ott mélyen mégis kicsit rossz, kicsit romlott, pont amennyire azt te megkívánod.
Néha váratlanul süt neked, van, hogy felhív, ha beteg vagy, ápol. Nem várja el, hogy meglásd a nyilvánvaló dolgokat, nem nevet ki, ha megbotlasz, vagy figyelmetlen vagy. Mindig, igen, abban az esetben is, ha tudja nincs igazad, kiáll melletted.
Soha, hangsúlyozom soha nem vár el lehetetlen dolgokat, de ő természetesen mindent teljesít neked. Főz, mos, takarít, de vajon szeret is?
Lehet választani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése