Elbocsátó, szép üzenet (késéssel, de annál nagyobb őszinteséggel)

Azt hiszed, megtörtél, hogy elestem, hogy többet nem állok fel, a padlón maradok, összeomlok, összetörök, megsemmisülök. Azt hiszed, nélküled nem létezem, pedig ha látnád, milyen lettem. Kérges lett a lelkem, ezért kaptam még egy esélyt arra, hogy megtanuljam értékelni a szépet és a jót, kaptam egy lehetőséget, hogy megmutassam, ki vagyok, és ki lehetek még. Erősebb lettem, fokozatosan nőtt bennem a tettvágy, és mindennél jobban várom, hogy végre kitörjek. Hogy végre szabaduljon rab lelkem, hogy elnyerjem azt az átkozott feloldozást, ami nélkül semmi vagyok, ami a kulcs az életben maradáshoz. Minden erőmmel ordítanám neked azt, hogy mennyire fájt, amikor megütöttél: nem kívül, a húsban, hanem ott bent, nagyon mélyen, ahol senki sem látja, csak én érzem. Üvölteném, hogy mindenki tudja, nem voltam én más, csak egy eszköz, amely pillanatnyi eufóriát okozott neked, egy röpke kis orgazmust. Most nézz rám, lásd meg, hogy ki vagyok, hogy milyen parányi örömforrás lettem, milyen kis apró, törékeny bogár, amely lámpaüvegnek repül, mert elvakítja a fény. Nézd, ez mind lettem én, de nem neked: egy látomás, mely egy életen át elkísér, egy szenvedő óra, mely nem hátrál, nem fél, nem ordít, nem kérked, csak önmagában öl.

Ez lettem én, egy erős, független, szabad lélek, aki megtalálta a boldogság kulcsát. Törékeny, illékony, furcsa kis csoda ez, de én azt hiszem, megérdemlem, hogy végre megtanuljam, hogyan őrizhetem meg örökké. Itt ígérem, hogy megőrzöm.