Olyan furcsa volt hallani a hangod. Tizenhat másodperc telis-tele érzelemmel, haraggal, keserűséggel, csókkal, édes szavakkal, csodákkal, apró és nagyon láthatatlan dolgokkal, mindennel, ami te egykor nekem voltál. A géphang recsegett a fülem minden kis apró járatába, és emlékeket ébresztett bennem a szeretetről, amelyet minden pillanatban éreztem, mikor velem voltál. A keserűségről, amit minden utolsónak mondott pillanatban gondoltam, mikor velem voltál. Az elmúlásról, melyet vészesen éreztem közeledni, mikor velem voltál.
"Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok."
(József Attila- A Dunánál)
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok."
(József Attila- A Dunánál)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése