A szerelem időn kívül való. A szerelmet nem lehet megmagyarázni, nem lehet rá megfelelő szót, kifejezést mondani. Ez az áradó, lágy, meleg valami olyan eleven és megzabolázhatatlan, de mégis lassú és nyugodt. Egyszerűen nem tudom elmondani, hogy mit érzek, amikor rád gondolok. Elfelejtek levegőt venni, egy pillanatra kiver a víz, valami nagyon dübörög ott benn. Az utolsó képre gondolok, ami bennem él rólad, az utolsó mosolyra, az utolsó szavakra. Ilyenkor néha elszomorodom, hogy nem lehetsz mindig mellettem. Emiatt sokszor úgy érzem, minden együtt töltött nap versenyfutás az idővel, amit csak hajtunk és hajtunk végeláthatatlanul.
Nagyon nehéz olyan megfoghatatlan dologról beszélni, amit csupán érzek, tapintani viszont nem tudok. Amikor hozzád készülök, ezt érzem. Tetszeni akarok neked, azt szeretném, ha napfény lennék, egy kis sugárkoszorú, amely boldogságot hoz az életedbe.
Fontos volt a tegnap este, sosem felejtem, mindig elevenen fog élni bennem az a sok szó, az a sok gondolat, amelyet tegnap nekem adtál, amellyel megajándékoztál. Ha egyetlen percem maradna élni, veled tölteném.
Nagyon nehéz olyan megfoghatatlan dologról beszélni, amit csupán érzek, tapintani viszont nem tudok. Amikor hozzád készülök, ezt érzem. Tetszeni akarok neked, azt szeretném, ha napfény lennék, egy kis sugárkoszorú, amely boldogságot hoz az életedbe.
Fontos volt a tegnap este, sosem felejtem, mindig elevenen fog élni bennem az a sok szó, az a sok gondolat, amelyet tegnap nekem adtál, amellyel megajándékoztál. Ha egyetlen percem maradna élni, veled tölteném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése