Elmúlás

Vannak pillanatok az életben, amikor számunkra kedves embereket kell elengednünk. Van, hogy az élet ennél is kegyetlenebb: a búcsúzást olyan módon nehezíti meg, hogy végig kell néznünk tehetetlenül, ahogy elmegy az, aki annyira sokat jelent nekünk. Mindvégig a szemünk előtt pereg le az, hogy az élet mennyire mulandó, milyen gyorsan leszünk fiatalból öregek, mi is az elmúlás valójában. A legszomorúbb az egészben, hogy miután végignézzük, ahogy sorsok érnek véget és szakadnak meg, úgy egyszer az is el fog menni, aki nekünk a legfontosabb. És akkor már nem tehetünk majd semmit. Csak várhatunk, arra, hogy felébredjünk az álomból. Ez az ébredés a saját halálunk lesz.

(Ehhez a bejegyzésemhez egy dalt ajánlok, hallgassátok szeretettel és őrizzétek!
http://www.youtube.com/watch?v=iT88jBAoVIM&feature=autoplay&list=HL1334078155&lf=mh_lolz&playnext=2 )