Este van, sötétedik, pedig még csak nyolc óra múlt. A kezemen minden lélegzetvételkor táncol a libabőr, a szobában hűvös, száraz levegő terül szét, mint a kámfor. Vágyom valamire, törhetetlenül, de nem tudom megmondani, mi az. Nem tudom szavakba önteni, csak azt érzem, szorít és egyre csak lüktet bennem. Az óra hangosan üti a felet, és én még mindig csak az ágy szélén ülök. Nézem a sötétséget, keresem benne a világosságot, a szemedet, a karodat, a meleg szívedet.
Téged kereslek az óra minden ütésében, a levegő minden illanásában, a radiátor kattanásában, a tárgyak mozdulatlanságában. Megint eltelt egy nap nélküled.
Téged kereslek az óra minden ütésében, a levegő minden illanásában, a radiátor kattanásában, a tárgyak mozdulatlanságában. Megint eltelt egy nap nélküled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése