Magányomra

Néha, mikor magányos vagyok, arra gondolok, bárcsak lenne valaki, akinek a szeretetében biztos vagyok. Valaki, aki mellett nem kell félnem, akitől megkapom mindazt, ami a világból már nagyon kiveszett, ami mindenki szívében hatalmas űrt hagyott. Ilyenkor keresek egy fényképet, ahol nagyon boldog vagyok. Egy olyan fényképet, amely elkísérhet örökké a boldogtalanságom és a magányom mellett.