"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2010. május 31., hétfő

sétálunk?

Mit szólnál ahhoz, ha sétálnánk egyet? Én arra gondoltam, kigyalogolhatnánk a folyópartra, aztán majd meglátjuk, merre tovább. Be kell vallanom, hogy minden részletét gondosan megterveztem: kisétálunk, te erősen tartod a markodban a tenyerem, majd önfeledten, minden gondunkat hátrahagyva feküdnénk a nedves fűben és egymást néznénk. Egész nap ezeket ismételgetnénk, boldogok és iszonyúan pazarlóak lennénk. Kárba veszne egy nap és rengeteg perc. Na, megyünk?

Persze lehet, hogy azt válaszolod, nem. Ne aggódj, akkor sem leszek csalódott, csüggedt sőt szomorú sem. Viszont valamivel szembe kell nézned az elutasításod után: többé nem kellesz majd. Soha többé nem kérem majd, hogy vigyázz rám, hogy óvó szemeiddel őrizz engem. Azután már nem érdekelsz majd.

"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg..." (J.A)

2010. május 30., vasárnap

Szex és New York 2.

Ritka és kivételes esemény történt velem a mai napon: moziba mentem, Anya ötlete alapján, miszerint "gyereknapon mindenki megérdemel egy kis kényeztetést" .Nem túl gyakran járok moziba, mivel sokkal kényelmesebbnek és nyugodtabbnak tartom azt, ha otthon, egy bögre kávé vagy kakaó mellett nézhetem végig a kiválasztott filmet. Azt hiszem, hogy a kezdő félig felnőtt jelző tökéletesen jellemzi a saját magamról alkotott képemet. Nem tartom magam elég érettnek egyedül, felelősségteljesen élni, de azt hiszem, egyéb dolgokban jól haladok...De persze, attól függetlenül, hogy nem érzem magam, a szó szoros értelmében, gyereknek, elfogadtam az invitálást. Négy barátnőm- Carrie, Samantha, Charlotte és Miranda- társaságában néztem meg a filmet, amiben egy rövid időutazást tettünk Abu Dhabi-ba. Kalandoztunk a Közel-keleten, pasiztunk, és persze-ahogy azt eddig megszokhattuk- vásároltunk ill. luxuskörülmények között éltünk közel egy hétig. Ja és járunk rendőrségen, szexeltünk a vízparton és partyztunk. Azt hiszem, annak aki még nem látta a filmet, nem árultam el annyi mindent, inkább csak a részleteket. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne nevetne, kicsit pikantériázni, szórakozni és megismerni Abu Dhabi pasikínálatát!

2010. május 26., szerda

mindent elrontasz

Köszönöm szépen! Már megint nem vagyok képes koncentrálni és a munkámra figyelni- persze miattad. Összezavarsz, belerondítasz a kicsiny és tökéletlen világomba. Borzasztóan haragszom rád ezért. Nem fogom felfedni kiléted, hiszen úgyis érzed- ez valós, én neked szól. Sosem fogom megérteni, hogy miért kell szétzilálnod engem? Miért nem elég, az, hogy rám nézel? Ha képes lennél önuralmat tanulni, minden bizonnyal már rég nem is hallottál volna rólam. Önuralom. Cöh...

2010. május 23., vasárnap

keere

Egy ideje már fontosnak tartom, hogy nevessek. A megnevettetésemmel általában nincs probléma, kifejezetten szeretem, ha valaki próbálkozik. Be kell vallanom, abszolút nincs nehéz dolga annak, aki ezzel próbálkozik. Nos, hasonlóan sikeres vagy Te is a megnevettetésemben. Minden szavad célba talál, sőt általában a fantáziám és a képzeletem határait súrolja. Egy hétig mindig boldog vagyok Veled, vagy melletted. A Veled mindenképpen túlzásnak hangozhat, hiszen nincs köztünk semmi... azt hiszem. A melletted a tökéletes szó, hiszen egész héten igyekszem a közeledben lenni, és várom, hogy ismét boldog lehessek. Szeretem, amikor kijavítasz, kinevetsz, rajtam szórakozol. Nem igazán sért az sem, ha éppen nem tudom eldönteni, hogy gyermeki komolytalansággal vagy tökéletes komolysággal igyekszel mosolyt csalni az arcomra. Ne változz meg, kérlek! Így vagy tökéletes minden olyan embernek, akinek szüksége van a nevetésre. Csakúgy, mint nekem.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez így elég direkt, de nem érdekel. Minden bizonnyal, sosem veszel majd tudomást erről az irományról, hiszen nem érdekellek...
A saját tökéletességeddel igyekszem majd megköszönni Neked a sok mosolyt és hangos kacajt. Remélem nem csak ezért lehetek majd hálás...


(Szóval Keere, ez az eredeti verzió. Mint látod, abszolút nem alakítottam rajta semmit. )

emlékezz rám!

Öt teljes napot töltöttem negyven kisiskolással és három barátommal Ausztriában. A német nyelvismeretemnek köszönhetően kellően jól eltájékozódtam Bécsben, csakúgy mint Baden-ben. Az időjárás viszont nem a terveim szerint alakult: viharos jellegű széllel, esővel és fagyos hideggel kellett nap, mint nap szembenéznünk. Persze a mosolyunk nem fagyott az arcunkra: minden nap rengeteget nevettünk, és az estéket (khmm...) is együtt töltöttük. Voltunk állatkertben, vízesésnél, útszéli kastélyban, kerestünk követ a folyóban, alvást imitáltunk, kebap-oztunk, németet és angolt kevertünk, hasat karmolásztam (hm...), eláztunk, bohócot rajzoltunk. De ez még nem minden. Sőt: talán a legfontosabb, hogy élveztük.


"Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem"
(Children of Distance)

2010. május 11., kedd

ismeretlen múzsa

Egy meleg, vörös pulóvert és egy fekete ballonkabátot húztam fel. Biztosan éreztem, hogy rossz idő lesz. A derékig érő barna hajam össze kellett volna kötnöm- erre bírtam gondolni, ahogy belecsapta a szél a fürtöket az arcomba. De aztán minden bajomat elfelejtettem, mikor megláttam Őt. Először csak az illatát éreztem, majd amint ez a kellemes illat kezdett elillanni, felpillantottam, és az arcom robbanásszerűen ütközött az övével. Hosszú barna hajának vége vörösesen csillogott, csodás szemei borostyánszínben játszottak. Magas termetű, szép fiú volt. Az arca angyali, a mosolya viszont ördögi. Nem valóságos mosollyal nézett a világra, hanem valami más bujkált az arcán. Nem tudtam rájönni mi. Talán félelem.

- Sajnálom. - csak ennyit mondott.

Zavartan lépdeltem tovább, azon igyekezve, hogy el ne essek. Nem hiányzott volna, hogy még egyszer lássam. Tisztában voltam vele, hogy felkavart volna. Akkor már biztosan idiótának tartanám magam, a képzelgések miatt. Nem ismerem, és ezt sajnáltam a legjobban. Most már a legkevésbé sem bántam, hogy nem Kimmel jöttem reggel. Boldog voltam, mert elhittem, hogy angyalt láttam. Érzéki csalódás- ezzel nyugtatgattam magam, miközben nem tudtam elfeledni. Egész nap ő és az arca járt a fejemben. Lehetetlenül álltam a tények előtt miszerint, csak arra bírtam gondolni, hogy meg kell tudnom a nevét. Bármi áron.

2010. május 10., hétfő

csók a nyakamra

Fejhallgatóval a fején ült a lány átszellemülten az ágyon. Elmélyülten hallgatta a zenét, miközben finom mozdulatokkal lakkozta a körmeit vörösre. Amint ezzel végzett, máris nekilátott, hogy meztelen testét bekenje a testápolójával. Lágy, erotikus mozdulatokkal masszírozta magába a sűrű krémet. A megszokottól eltérően, most nem volt zavarban, hiszen rajta és a zenéjén kívül nem volt senki a szobában.
Lágy, meleg ajkakat érzett a hátán. Meglepődött, nem várta a férfit. A csókot adó férfi egyre feljebb haladt, közben kezével átkarolta a lány derekát és magában nyugtázta, hogy a lány nem visel semmit. A csóközön végre a lány nyakára zúdult. Mélyen beszívta az illatát, majd apró, piciny csókot lehelt rá. A lány elmosolyodott, lassan lehúzta fejéről a fejhallgatót, megfordult és meztelen testével átölelte a férfit. Egymásra mosolyogtak, majd a férfi felkapta két karjába a lányt, letette az ágyra és magukra zárta az ajtót. Aznap este tényleg csak ők voltak abban a szobában.