emlékezz rám!

Öt teljes napot töltöttem negyven kisiskolással és három barátommal Ausztriában. A német nyelvismeretemnek köszönhetően kellően jól eltájékozódtam Bécsben, csakúgy mint Baden-ben. Az időjárás viszont nem a terveim szerint alakult: viharos jellegű széllel, esővel és fagyos hideggel kellett nap, mint nap szembenéznünk. Persze a mosolyunk nem fagyott az arcunkra: minden nap rengeteget nevettünk, és az estéket (khmm...) is együtt töltöttük. Voltunk állatkertben, vízesésnél, útszéli kastélyban, kerestünk követ a folyóban, alvást imitáltunk, kebap-oztunk, németet és angolt kevertünk, hasat karmolásztam (hm...), eláztunk, bohócot rajzoltunk. De ez még nem minden. Sőt: talán a legfontosabb, hogy élveztük.

"Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem"
(Children of Distance)