Mit szólnál ahhoz, ha sétálnánk egyet? Én arra gondoltam, kigyalogolhatnánk a folyópartra, aztán majd meglátjuk, merre tovább. Be kell vallanom, hogy minden részletét gondosan megterveztem: kisétálunk, te erősen tartod a markodban a tenyerem, majd önfeledten, minden gondunkat hátrahagyva feküdnénk a nedves fűben és egymást néznénk. Egész nap ezeket ismételgetnénk, boldogok és iszonyúan pazarlóak lennénk. Kárba veszne egy nap és rengeteg perc. Na, megyünk?
Persze lehet, hogy azt válaszolod, nem. Ne aggódj, akkor sem leszek csalódott, csüggedt sőt szomorú sem. Viszont valamivel szembe kell nézned az elutasításod után: többé nem kellesz majd. Soha többé nem kérem majd, hogy vigyázz rám, hogy óvó szemeiddel őrizz engem. Azután már nem érdekelsz majd.
"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg..." (J.A)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése