Nem gondoltam volna, hogy a visszarázódás ennyire nehéz lesz. Nem alszom sokáig a hétvégéken sem, a biológiai órám reggel nyolc óra körül felkelt, így nincs más választásom: felkelek. Nem is ez volt szokatlan, hanem inkább a rendszer. Furcsa volt, hogy ismét órákra van osztva egy napom. Mindjárt az első tanítási napon annyi elintéznivalóm volt, hogy azt hittem, megszakadok. Öröm az ürömben, hogy egész nap havazott, így némiképp "felmenthettem" magam az ügyintézések alól. Ez persze tökéletes alkalmat nyújtott egy délutáni alváshoz. (Mert ugye ki az a hülye, aki tanul) Szóval ez is eljött. Mint minden. És ami eljön, annak engedjünk szabad utat.
Először úgy kezdődött, hogy szó szerint egymásba botlottunk egy utcán, most meg direkt úgy tervezzük, hogy egyszerre érjünk az azonos utcába. A nevét még nem tudom, de azt igen, hogy a szemei kékek, olyan kékek mint az ég. A pillantása is csodás. Nem tudom, ki ő, mit akar tőlem, és hogy hova fogunk kilyukadni, de mindenesetre nagyon tetszik. Ja, és nem is szőke, sőt lova sincsen.:) Ő a kékszemű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése