"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2010. január 1., péntek

visszatekintés 2009-re

Valójában irtó jó év volt ez. Legalábbis nekem jó volt. Kezdeném is mindjárt az elején: januárban megismertem rengeteg íjászt, akiknek addig a létezéséről sem tudtam (és nem az eredményeik miatt), emellett buliztam egy fergetegeset a diákhéten.Az ezt követő hónapot valójába nem szeretem.Azt hiszem nyomós okom van rá: ekkor van a születésnapom és a névnapom. Nem szeretem ha én vagyok a világ közepe. Persze, az édesanyám egy nappal utánam született,így hát nem kell azt hallgatnom még 20-án is, hogy boldog szülinapot így meg úgy. Márciusban ellátogattam Pécsre, egyik kedvenc városomba, méghozzá nem is akármiért: versenyezni. Áprilisban rengeteg dolgom volt a naptáram szerint, így hát nehéz lenne kiragadni egy olyan emlékezetes pillanatot,ami kitűnik a többi közül. Május több tekintetben tartalmas volt, mivel ebben a hónapban jártam Ausztriában egy egész seregnyi általános iskolás gyerekkel együtt. Az idő egyre kellemesebb volt, az íjászokkal is kimentünk a szabd ég alá, és ott lövöldöztünk. A legemlékezetesebb eset egy kislányhoz kapcsolódik. Néhány íjászbarátom és én kint voltunk a pályán, lövetni kellett. Ez általában abból áll, hogy megmutatom a lurkóknak hogyan fogják az íjat, majd az első lövést segítem leadni. A cukorbogárkiscsaj azt mondta, ő már tud lőni. Nosza, mondom, csináld. Mire ő gondosan megkerülve az íjat, megfogta az ideget és megpróbálta kihúzni. Annyira aranyos volt, hogy nem volt szívem a" hárfa módszeres" kislányt megszakítani a művelet közben.
Ebben a hónapban még tettem egy sikeres középfokú nyelvvizsgát angolból.
Júniusban építettem bikiniben pályát, kézhez kaptam a bizonyítványom, csókolóztam szakadó esőben és terepnadrágban és bakancsban 40 fokban versenyeztem.
Júliusban Pesten voltam, lakást festettem a nővéremnél. Hennát tetováltattam, dolgoztam és fordítottam, miközben a fekete szobáról álmodoztam és oda is képzeltem magam, majd jó sokat beszéltem. (Mondjuk ez minden hónapra igaz)Kaptam bókot (emlékezetes: "Jó a ruhád...meg ami benne van")
Az utolsó nyári hónapban ismét olasz lettem. Olaszul éltem, olaszul léteztem. Szeptemberben iskolát kezdtem, tanultam, versenyeztem és hastáncoltam. Franciát és olaszt tanultam.
A fennmaradó néhány hónapban az eddig felsorolt tevékenységeimet folytattam. (persze felváltva)
Úgy gondolom, hogy az elmúlt évben az általam megismert emberek bizonyára látják, hogy az egy igen tartalmas, jó év áll mögöttem (mögöttünk)


.
Szeretném Nektek az elkövetkező évre a lehető legtöbb boldogságot, kalandot, élményt, szórakozást, munkát kívánni. Szívből kívánom, hogy az újévi fogadalmatok is teljesüljön:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése