retro

Szülővárosom legjobb gimnáziumában (ahová én is járok) januárban Diákhetet tartunk. Ez egy nagyszabású és nagyon szabad szájú hét, amikor a végzősök műsorokkal ill. videókkal készülnek nekünk, alsóbb évfolyamosoknak. Ezen a héten mindenki pólókat visel, pecsétes arccal bulizik- és mindezt az iskolában. Ezen a héten szerdán az iskola lefoglalta (?) a város legelőkelőbbnek tartott szórakozóhelyét. Úgy döntöttem, elmegyek, egy kis buli belefér. A nővéremmel és egy barátnőmmel Roxival mentem. Kíváncsi voltam, hogy mit szól a világ az új mosolyomhoz. Biztosan állíthatom: mindenkinek tetszik. Sőt...khm...
Szóval nem ittam, helyette jól éreztem magam. Tudom, sokaknak az ivászat és a jó kedélyállapot érzete összetartozó fogalom, de nálam ez pont az ellenkezője. Ha iszom alkoholt, akkor percek kérdése és hatalmas fejfájás tör rám. Ezután már a buli sem az igazi.
Sokat táncoltunk, és meg is lettünk örökítve. A fotó szerintem nem túl előnyös, főleg részemről. Azért megmutatom.


Ébredtél már valaha cigiszagúan, fáradtan, és csalódottan? Én így ébredtem.Szörnyen álmos voltam, de tudtam, nem kell megerőltetnem magam a suliban, mert Diákhét van. érthető okokból nem fektettem nagy hangsúlyt az öltözködésemre. Ja és hogy miért voltam csalódott? Pusztán azért, mert úgy érzem, ez a szórakozóhely semmi. Számomra egy nagy semmi. Lepukkant, és rengeteg jelzővel illethetném, de nem teszem, mert egy éjszakára megfelelt. épp úgy, mint a szőke herceg. Ő is csak egy éjszakára jó: amíg észre nem vesszük, hogy parókája van, hogy a fehér paripája igazából egy szamár fehérre meszelve.