"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2010. április 26., hétfő

Helikon II.

folyt.

A második napunk szintén fantasztikusan telt. Az előző esti mulatozásból kifolyólag a reggeli kelésnek nem volt meghatározott időpontja, viszont egy kikötésük volt a velünk utazó tanároknak: 11 órakor jelenjünk meg a buszmegállóban, senkire sem várunk majd. Ezeket a tényeket figyelembe véve 9 óra körül sikerült felkelni, majd a reggelinket is elfogyasztottuk. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy a tábor minden reggel a kihalás szélén állt, egy-két ember szállingózott fogat mosni, a többiek jórészt csak magukat mosták fel. Érdekes módon este (éjszaka) a tábor mind a kb. 150 lakója éb(e)ren figyelte az eseményeket.
Szóval miután bebuszoztunk a városba, egyből megebédeltünk, szerencsére sor sem volt. Miután mindenki iszonyatosan fáradt volt, úgy döntöttünk, hogy a 10%-os kuponunkat a Muskátli Kávézóban felhasználjuk. A hangunk még épnek bizonyult ( nem úgy másnap reggel...) így egy röpke koncerttel örvendeztettük meg Keszthely népét. A nép igencsak hálásnak bizonyult, mivel nem hogy 90%-ot, semmit nem kellett fizetnünk az elfogyasztott italokért. Ezután a színházba mentünk, sírtunk egyet, majd becéloztuk a szabadtéri táncházat, ahol éjfélig roptuk. Kinek a vörös, kinek a rasztás, kinek a copfos és kinek a szőke jött be... Persze táncos kedvünk a Balaton-parton is folytatódott, ahol az esti Kiscsillag koncertre alapoztunk hangos sikongatással. Ez a koncert nem sikerült annyira ütősre mint a tegnapi, de mindenesetre elég jókedvűen tértünk (volna) vissza a szállásra. Szerény személyem ugyanis megtalálta az egyetlen farönköt a parkban, amiben persze sikerült hatalmasat esnem. A térdem fájdalommal telt meg, és nekem csak nem akartak elállni a könnyeim. Aztán másfél órás várakozás után visszatértünk a szállásra, ahol alaposan befásliztam a - már amúgy is sérült-térdemet. Az este további része egyeseknek kevésbé publikusan alakult... Én is szórakoztam, habár elég egyhangúan telt az este egy székben ill. egy másikban, amelyikben a lábam pihent. Mindenesetre a fiúk igyekeztek felvillanyozni, például sosem tudtam, hogy lehet táncolni székestül...
Másnap megtudtuk a verseny eredményét: igen, sikerült, megnyertük a női kar kategóriát. Megérte a rengeteg fáradtságot az egész verseny. Így végül három bronz, három ezüst és két arany minősítéssel tértünk haza. Igazán megérte.

folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése