érettségi

Újabban nagyon el vagyok havazva: a héten négy tantárgyból érettségizem. A mai napon a magyar nyelvi feladatlapot kellett kitöltenem. Mivel a magyar az erősségem (?) úgy gondoltam, hogy talán jobban fog menni. A nyelvtant nem szeretem, de mivel az egyetemi tanulmányaimhoz szükségem lesz rá, betanultam az egészet. Talán meglett az eredménye. Holnap matematikát írok, amiben közel sem vagyok annyira biztos, mint a magyarban.
Nem szeretnék elhanyagolni olyanokat, akik fontosak nekem. Rohangálok, futkosok összevissza és az is megeshet, hogy mindez felesleges...lehet, hogy elég lenne, ha vele lennék.
Mindenesetre szorítsatok, az álmaim csak mostanában teljesülnek igazán, azt hiszem.

a teljesség jegyében

Kíváncsi voltam, hogy zajlik egy napod nélkülem. Aljas módon megígértem, hogy írok, de helyette csak vártalak. Nem bukkantam fel az életedben egy napig. Most sem fogok írni, inkább kiharcolom, hogy hagyj fel végre a hiúságoddal, és írj nekem. Ezt sem feltétlen neked küldöm. Hiszen te is tudod: minden bejegyzésem a nagyvilágnak szól. Ha te nem mondod el nekem, hogy milyen volt a tegnapod, majd én elmesélem neked.
Boldog vagyok a tegnap miatt: kitűztük a kiállításom időpontját és találkoztam a kedvenc színészemmel. Tömören ennyi. Azt hiszem, mindkettő dolog életre szóló élmény volt. A kiállításról egy picit később írok majd.Nem vagyok olyan típusú lány, aki rajong egy-egy színészért, vagy hírességért, de Kerényi Miklós Máté hangja és mozgása mindig lekötött. Több előadását láttam már, de az első sorból sosem figyeltem még a játékát. Egészen tegnapig.

elfogadás

Engem a mindennapi, apró dolgok éltetnek igazán. Nem vágyom lehetetlenre, inkább beleugrom az ismeretlenbe.Mostanában szükségem van mind a fizikai, mind a szellemi erőmre. Vannak dolgok, amikkel muszáj szembenéznem, annak ellenére, hogy félek, vagy nem merek kockáztatni. Pedig bátor vagyok, erős, kitartó és nagyon is önálló.

"Fogadd el, amit az élet kínál,
és igyekezz inni az előtted álló kelyhekből.
Minden borból inni kell
- van, amiből csak egy kortyot,
másokból egy egész üveggel."Paulo Coelho

Innék belőled, minden kortyod kincs számomra. Őrülten vágyom az ízedre.
Ilyen vagyok, így kell elfogadnod. De kérlek, előtte had fogadjam el én magamat. Így neked is könnyebb lesz velem élned. Adj időt és helyet magad mellett.

a csoda.

Tegnap éjjel kiültem az ablakba, néztem a holdvilágot. A jeges szél tépte a hajamat, az arcom megfagyni látszott. Néztem a hatalmas, elefántcsontszínű holdat,amint az egész eget beragyogja. Lehunytam a szemem, álmodni nem mertem, csak gondolkozni. Töprengeni dolgokon, merengeni. Figyeltem minden neszre, minden apró fuvallatra. Egy lágy szellő simogatta az arcom- azt hittem, te vagy. Kecsesen játszott a homlokomon, majd meglendítette a hajam. Mosolyogtam, pedig nem volt ott senki sem. Békés, csendes pillanat volt.
Kinyitottam a szemem, lemásztam az ablakpárkányról, becsuktam az ablakot és magamra húztam a jéghideg paplant. Ránéztem az órámra: éjfél. Hiszen ez azt jelenti, hogy már másnap van. Elveszítettem még egy napot.
Szélfútta hajam összekötöttem, leoltottam a lámpát és lefeküdtem. A szemeim nem akartak lecsukódni. Egy pillanat múlva neszt hallottam a szoba sarkából, felpattantam, felkapcsoltam a villanyt és kerestelek. Megint azt hittem, hogy te vagy az.
A szobám tele van kisállatokkal: pókokkal, atkákkal meg sok olyan apró állatkával, akikre nem vagyok kíváncsi. Most ők játszottak a figyelmemmel.
Hajnali három: még mindig semmi. Nem jössz, nem írsz. Mire is várok? Minden bizonnyal a csodára.

Március Idusa

"Mert aki hazáját igazán szereti,

Oltárán gyönyörű életét szenteli."

tartalmas hétvége

Már említettem előzőleg, hogy igencsak eseménydús hétvége elé nézek.Mindez kezdődött egy íjászversennyel, Telki városában. A kora reggeli kelés megtette a hatását: kb. kettő órán keresztül éledeztem. Mindezt tetőzte, hogy a helyszínen kiderült, hogy én csak délután kerülök sorra. Unatkozni még időm sem volt, hiszen íjászbarátaim egy része délelőtt lőtt, no meg valakinek fényképeznie is kell. Mindeközben megtanítottam apát egy hastáncelemre (senki ne gondoljon rosszra, ezt a mozdulatot kézzel csináljuk)Sajnos a verseny rendezői csúsztak egy kicsit, így a délutáni menet két órakor kezdődött el. Mondanom sem kell, hogy eddigre még fáradtabb lettem, csupán a semmittevéstől. A verseny izgalmasnak indult, hiszen ezúttal akadt ellenfelem. Nagyon szoros küzdelemben, de sikerült nyernem. Így tehát most felnőtt női longbow kategóriában is országos bajnok lehetek.
Persze ezt is van kinek köszönni. Nos, köszönöm Andris.
Másnap, tehát vasárnap ismét újrakeltem, annak reményében, hogy ,az előzőnapi sikereim után, a hastáncversenyen is alkossak valamit. Minden bizonnyal ez is sikerült, hiszen megszereztem a (számomra) előkelő harmadik helyet. Ez olyan szempontból érdekes, hogy felnőtt nő kategóriában a harminchat induló között én voltam a legfiatalabb. Mégis sikerült, és most örülök.
Persze ezt is van kinek köszönni. Nos, köszönöm Csaba és Domi.

levél

Kedves Idegen!

Engedd meg, hogy megmagyarázzam levelem: nem ismersz engem, és ezek után sem fogsz. Ennek az az oka, hogy titokzatos vagy. Nem is annyira ok, inkább kifogás ez.

A titokzatosságod a lényedben rejlik. Megközelíthetetlen és elérhetetlen vagy számomra. Olyan, mintha egy láthatatlan védőburok övezne téged, ami nem enged hozzád közel senki olyat, aki nem érdemli meg. Ilyen vagyok én is, mert nem érinthetlek meg, nem kerülhetek hozzád közel. Az túl veszélyes lenne. Esetleg átszakadhatna az a védőburok, te kikelnél önmagadból, és már nem az lennél, akit én kedvelek. Látod, nem merem leírni AZT a szót. Félek magamtól.

Hogy miért elérhetetlen? Hidd el, én más világban élek, máshol mozgok. Más vagyok, mint te. Te túl jó vagy.

Remélem elszáll a burok. Vagy legalább elpárolog egy ideig.

Szeretettel ölel, s csókol:

egy lány