"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2010. március 11., csütörtök

levél

Kedves Idegen!

Engedd meg, hogy megmagyarázzam levelem: nem ismersz engem, és ezek után sem fogsz. Ennek az az oka, hogy titokzatos vagy. Nem is annyira ok, inkább kifogás ez.

A titokzatosságod a lényedben rejlik. Megközelíthetetlen és elérhetetlen vagy számomra. Olyan, mintha egy láthatatlan védőburok övezne téged, ami nem enged hozzád közel senki olyat, aki nem érdemli meg. Ilyen vagyok én is, mert nem érinthetlek meg, nem kerülhetek hozzád közel. Az túl veszélyes lenne. Esetleg átszakadhatna az a védőburok, te kikelnél önmagadból, és már nem az lennél, akit én kedvelek. Látod, nem merem leírni AZT a szót. Félek magamtól.

Hogy miért elérhetetlen? Hidd el, én más világban élek, máshol mozgok. Más vagyok, mint te. Te túl jó vagy.

Remélem elszáll a burok. Vagy legalább elpárolog egy ideig.

Szeretettel ölel, s csókol:

egy lány

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése