"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2010. március 20., szombat

a teljesség jegyében

Kíváncsi voltam, hogy zajlik egy napod nélkülem. Aljas módon megígértem, hogy írok, de helyette csak vártalak. Nem bukkantam fel az életedben egy napig. Most sem fogok írni, inkább kiharcolom, hogy hagyj fel végre a hiúságoddal, és írj nekem. Ezt sem feltétlen neked küldöm. Hiszen te is tudod: minden bejegyzésem a nagyvilágnak szól. Ha te nem mondod el nekem, hogy milyen volt a tegnapod, majd én elmesélem neked.
Boldog vagyok a tegnap miatt: kitűztük a kiállításom időpontját és találkoztam a kedvenc színészemmel. Tömören ennyi. Azt hiszem, mindkettő dolog életre szóló élmény volt. A kiállításról egy picit később írok majd.Nem vagyok olyan típusú lány, aki rajong egy-egy színészért, vagy hírességért, de Kerényi Miklós Máté hangja és mozgása mindig lekötött. Több előadását láttam már, de az első sorból sosem figyeltem még a játékát. Egészen tegnapig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése