Anyák napja reggelén megint a kórházban kezdtem. Pontosan egy hete, mikor a balesetire bementünk a doktorbácsi a lelkemre kötötte, hogy ha nem javul, vagy ne adj' isten rosszabbodik az állapotom, akkor visszajövök. És vissza is mentem. Szombat reggel nem tudtam lábra állni, így kénytelen voltam bebicegni a rendelőbe. Most nem a már megszokott doki volt ügyeletben, hanem dr. A., aki nem igazán beszél magyarul, merthogy (feltételezhetően) arab ősei vannak. Megvizsgált, majd felírt egy erős fájdalomcsillapító hatású tapaszt, amit napi 12 órában viselnem kell a fáslim mellé. Rögzítőt is kaptam, és nagyon nem vagyok boldog. A hétvégére versenyt terveztem, bár nem tudom, mi lesz.
Mindenkinek köszönöm, aki gondolt rám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése