A mai napig pontosan emlékszem a férfi arcára: szemeiben a feszültség apró szikráit véltem felfedezni, szemöldöke komoran keretezte az arcát, szája lefelé görbült, minden szomorúságát elárulta. Mikor izmoktól dagadó vaskos karjával megfogta a kezem és durván odalökött a falhoz, még akkor sem láttam változást az arcán. Ugyanolyan egyszerű és komor arc nézett rám.
Azt a napot sem nehéz felidéznem mikor ugyanez a férfi - bizonyos értelemben-megmentette az életem. Az egész város tiszta mocsok volt, ezt még a börtön rácsain keresztül is lehetett látni. Ideje volt már egy kiadós zivatarnak, mindenki ezt mondogatta a környéken. Ez a kegyetlen vihar pont azon a napon készült kitörni. Egyre sűrűbben estek be az esőcseppek az ablakon keresztül és egyre inkább nőtt a kintről beszűrődő zajok mennyisége. Ekkor jött a szenvtelen börtönőr: megrángatta a karom, és én földre rogytam. Ő mit sem törődött ezzel, rám nézett és húzott a földön. Az arca még mindig teljesen egyszerű és érzelemmentes volt. Kivonszolt a tömeg elé, s éreztem, tetőtől talpig átáztam. Akkor már úgy sem számított: a kivégzésem napja volt ez. A felbolydult, zaklatott tömeg szinte őrjöngött. Mindenki azt hitte, hogy én vagyok a gyilkos; rajtam kívül senki sem tudta, hogy ártatlan vagy.
A hóhér a nyakamra húzta a kötelet, majd felolvasott valamit. Erre nem voltam képes odafigyelni, teljesen össze voltam zavarodva. Ekkor odalépett hozzám a börtönőr, gyengéden és láthatatlanul megsimogatta megkötözött kezeimet. Nem sírtam, nem üvöltöttem, nem volt miért kínlódnom. Hátrált egy lépést a hóhér, majd erős kezeit a nyitókarra helyezte és egy határozott mozdulattal meghúzta azt. Készültem a halálra, de meg kellett lepődnöm: nem haltam meg. Nem értettem miért, mikor aztán megláttam a börtönőrt, aki karjaiban tartott. A nép őrjöngött, mikor a börtönőr kitágította a kötelet, belebujtatta a fejét, erősen megszorított és velem együtt beleugrott a nyitott gödörbe, ahonnan sok száz bűnös lélek távozott a Pokolba.
Akkor és ott mi együtt távoztunk a földi lét göröngyös mezeiről. Én a Mennyországba, ő a Pokolba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése